Jövök haza a repülõn és nézem, hogy a légiutaskisérõk milyen nyugodtak, türlemesek, mosolygósak. Stresszmentes munkakör? Munkahelyi wellbeing? - jut eszembe. Nálunk a cégnél nem igen látok ilyen kisimult vonásokat. Fejfájós, stresszes, kapkodós munka, projektek, határidõk, tesztelendõ funkciók, javítandó hibák, nem mûködõ szerverek.
Pedig a repülõn sokkal több lehet a stressz, a turbolencia, a bedöglõ motorok, a beragadt futómû, a veszekedõs utas. Nehezebb lehet, mint a programozás.
Mi lenne, ha a stewardess stresszelne, és az arcáról leolvasható lenne a fáradtság, vagy az aggodalom? Az utasok bepánikolnának. Ártana a cégnek, és meglátszana a bevételen, ha túlterhelnék a dolgozót. Az ilyen "ügyfélszolgálatos" munkatársakat meg kell fizetni, és meg kell becsülni. Nem lehet rángatni õket, nem lehet megspórolni a képzést, vagy a pihenõidõt. Nem lehet létszámot csökkenteni, és nem lehet kiszervezni.
Mi van a programozókkal és a termelésben dolgozókkal? Õket a költségcsökkentés és globalizáció nevében túlterhelik és stresszelik. A munkájukat gombnyomásra keletre vihetik, megszûntethetik. Ilyen körülmények között milyen szoftver, és milyen termék születik? Meglátszik-e a bevételen a túleterhelés, a wellbeing hiánya? A katasztrófa nem olyan hirtelen, és nem olyan látványos, mint a repülés esetében.
Még ha nem is olyan látványos, a katasztrófa bekövetkezik. Jobban oda kellene figyelni a dolgozók munkahelyi jól-létére. A vezetõ feladata lenne biztosítani a megfelelõ munkakörülményeket, a bizalmat, a biztonságot, és megszûntetni a stresszt. Hol vannak ma azok a vezetõk, akik "munkát" és megfelelõ munkakörülményeket adnak a dolgozóknak, akik nem csak azt számolják, hogy mennyit lehetne spórolni, ha a munkát elvinnék egy olcsóbb országba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése