Nézett nagyon a szomszéd, mikor este fél tizenegy táján kivonszoltam az udvarra egy fekete szemetesszsákba kötött méretes sporttáskát, gödröt ástam a hóba, belevonszoltam, és jó vastagon betemettem hóval. Ott bagózik a kerítésnél, kérdi, hogy mit ügyködök? Gondoltam azt mondom neki, hogy most daraboltam fel a feleségem, és lefagyasztom, nehogy megromoljon. Aztán inkább elmeséltem neki, hogy szegény embert még az ági is húzza, elromlott a fagyasztóm, és amit cserébe kaptam, az csak fele akkora, és a fele cucc nem fért bele, és hogy a fagyikat már kivittem a kukába, de a magyarországi import túró még jó kemény, meg egy csomó már rég lejárt mirelit cucc - a megevetlen, családos múltam emlékei. Mikor még volt kire fõzni.
Itt van a kutyaszán elásva
Egyáltalán nem vicces, hogy a tél kellõs közepén döglik be a fagyasztószekrény, akkor, amikor tele van a tavaszi éhínség idejére gondosan elrakott zöldséggel és gyümölccsel, meg fasirttal, meg lefagyasztott készétellel, és amikor kint éppen pluszban van a hõmérõ. Nem tudom, a fél méter hótakaró mennyire fogja hidegen tartani. Kár, hogy nem reggel jutott ez eszembe, amikor még nem voltak ennyire megolvadva a dolgok, de akkor nem volt még csere-hûtõm - ez egy hülye logikai csavar.
Természetesen nem mondtam a feleségemrõl semmit a szomszédnak, olyan rendes volt, õ vitt el elhozni a cserehûtõt a világ végérõl.
Kínomban nevetek, hogy végre ki lehet mosni a fagyasztót. Mind a kettõt, mert a szervíztõl cserébe kapott belül penészes volt.
3 megjegyzés:
Bocs, de :)))
Látod, a finn szomszédokra is lehet számítani!
Talán még néha meg is lehet őket kérni valamire.
Csatlakozom Eszterhez :))
Megjegyzés küldése