Itthon, és nem félek egyedül

Jól esik a reggeli sport után üldögélni és izzadni, megvárni, míg lelassul a keringés. Addig csak bámulok ki a fejembõl. Olyan ez, mint a hajtós nap után meditálni (vagy lerogyni egy sörrel a tévé elõtt, és nem csinálni semmit), vagy szex után még csendben összebújni - ugye megvan az érzés?

Aztán hosszan folyatom a vállamra a forró vizet. Felfrissít. Jól esik utána kilépni a friss levegõre és letüdõzni.

Eddig azt hittem az izzadás rossz, hogy a gyenge kondícióról árulkodik, és ha sokat izzadok, büdös leszek. Ezért azon voltam, hogy sport után minél hamarabb abbamaradjon. Ma rájöttem, hogy izzadni jó: tisztulnak a sejtek, és még mennek is le a kilók. Szóval ameddig tudtam, csak ültem ott és engedtem kifolyni magamból a nedveket.

Mint a pörkölthús, meg a gomba. Vendégeket várok ma este, az önképzõkörben a fogyókúrákról és az egészséges életmódról fogunk beszélgetni. A vendégeket finom vacsorával várom: pörkölt lesz többféle körettel. Vegáknak gomba. Víz nélkül csinálom, saját levében készült mind a kettõ. Finom lesz.

Meglepetésnek, hogy így tiszteljem meg azt, aki a jelenlétével megtisztel, dobos torta lesz. Meséltem már, hogy van itt egy tortabolond, a boldondság jó értelmében, amolyan megszállott cukrász lány, aki finom sütiket készít? Tõle rendeltem a tortát.

Annyira hiányzott egy kis dobostorta íz, és hiába jönnek az ex szülei, õket nem kérem meg, hogy hozzanak nekem bármit is. Végül is, õk beszélték rá a feleségem, hogy hagyjon el. Az anyósom itt könyörgött: Botond, kérem, költözzön el!

Szóval ma este a diétákról beszélgetünk, már csak a kísértés (torta) miatt is érdemes jönni. Tele vagyok magyar savanyúkkal (csalamádé, savanyú káposzta, káposztával töltött paprika), meg magyar borokkal, ezeket mind a jövõheti restaurant day-re vettem, de az elmarad, szóval ezkeket kell megenni és meginni. Most még takarítani kellene, befejezni a túrós pitét és az almás pitét, aztán elmenni elhozni a tortát.