2014. március 11., kedd

A társas kapcsolatok oldják a stresszt

Eddig nem értettem, miért múlt el a stressz szinte azonnal, amikor megismertem a feleségem. Mert talán tudjátok, hogy nagyon csúnya szívritmus-zavarom volt, mikor újra Finnországba jöttem (2008 április), hármat ütött, egy kimaradt, napokon keresztül... talán írtam róla, meg lehet keresni az archívumban. De amint biztos kikötõbe ért a hajóm, megnyugodtam. Mondom is rendszeresen a családsegítõ (aka gyerekverõ) klubban, legutóbb ma este jártam ott, meg a gyerekvédelemnél, mert még mindig tart ez a hercehurca, hogy ha elveszik tõlem a feleségem, megöl a stressz, és nesze, itt a magyarázat.

A társas kapcsolatok, a szocializálódás, az összetartás (mézes pálinka, magyar kedd, falugyûlés), meg gondolom a család, szeretet, szex is, oldják a stresszt. 7:50-tõl beszél az oxitocin hatásáról.

Vagyis aki elvette tölem a feleségem, az - talán tudta nélkül - stresszt okozott.



10:00 percnél meg azt mondja, hogy aki segít másokon, az még több oxitocint, stressztõl védõ hormont termel. Magyarul nekem oxitocinra van szükségem, sokra, ezért vagyok ennyire segítõkész, szociális, és kapcsolat-függõ.

Azt hiszem a legjobb megoldás, ha társat keresek, esetleg új feleséget, aki segít oxitocint termelni. Rengeteget. Kimerült a szeretet-tankom is, s nem úgy néz ki, hogy a feleségem vissza akarna jönni. Jobb neki nélkülem. Az érintés a szeretetnyelvem. Neki meg a csend és a magány.

1 megjegyzés:

LJ írta...

"Milyen pap az ilyen? A sátán követe. Nem csoda, hogy nem akarták finnországban felszentelni."

Nem tudom kirol beszelsz, de ez jutott eszembe.

En is szoktam papolni, megsem vagyok pap.