Vesa Nevalainen Magány (Yksinäisyys) c. könyvében olvasom a bevezetõ sorokat: "Sok ember dolgozik hosszú napokat, éjszakákat és hétvégéket, s nem azért, mert a fõnöke kényszeríti rá, hanem azért, mert nem várja otthon senki."
Az üres lakás eléggé félelmetes hely, ahol még a szekrénybõl is Samuk esnek a nyakunkba, ha nem szellemek. Legjobb, ha szembenézünk a félmeinkkel.
Az biztos, hogy egyetlen kapcsolat sem lehet tökéletes, vagy legalább annyira jó, mint az anya-gyermek kapcsolata, és ezt felismerve belátjuk, hogy mégiscsak jobb egyedül.
Az út ennek a belátásnak a megszületése.
Ha belegondolunk, végül mind egyedül maradunk, Szentpéter elé egyedül állunk, nem fogja senki a kezünk, sem a rokonaink, sem a férjünk vagy a feleségünk, sem a gyerekeink. Oda nem jön velünk egy se, oda egyedül megyünk.
Lássuk be, aki egész életében egyedül van, és hozzászokik a magányhoz, megismeri és elfogadja önmagát, nem mástól várja a támogatást, annak nem lesz olyan megrázó akkor és ott egyedül maradni.
A legjobb, ha megszüntetünk mindenféle kapcsolatot: párkapcsolatot, baráti és családi viszonyokat, és készülünk a nagy találkozásra, a meztelenségre, ahol már nem lesz mivel és mit takargatni, ahol majd aztán mérlegre helyeznek, és ha könnyûnek találtatunk... A végét tudjátok.
Azért van itt, ami ellene szól. Mármint a magány ellen: "A magány lehet akár életveszélyes állapot: depresszióhoz és önpusztító gondolatokhoz vezethet. A pszichológushoz forduló páciensek nagy részénél fennáll a magány valamilyen formája. Kutatások szerint a magány fizikai panaszokat is okoz: többek között fokozza a stresszt, rontja az alvás minõségét, és növeli a vérnyomást."
---
Másrészt mindannyian vágyunk idõnként egyedüllétre is, arra, hogy magunk maradhassunk a gondolatainkkal, elgondolkodjunk a világ dolgairól, és szükség esetén begyógyítsuk a sebeinket. Az egyedüllét során ismerjük meg önmagunkat. Az idõnkénti magányos pillanatok segítenek abban, hogy értékelni tudjuk a barátságot, és segítenek felismerni magunkban azokat a jó dolgokat, amikbõl adhatunk a barátainknak.
3 megjegyzés:
Nagy családban is érezheti magát az ember magányosnak.
Na és van az az állapot, mikor egyedül vagy de nem magányos!
(nem az állapotosságra gondoltam:))
Hmm. En ugy emlekszem, hogy Szent Peter utan a Mennybe, vagy a Purgatoriumba kerulunk, ahol megint egyutt leszunk. Mindorokke.
Egyetemi vizsga alatt is egyedul alltunk a vizsgaztato elott, utana megis egyutt orultunk, vagy szomorkodtunk az eredmenyen.
azért nem mindegy, hogy a nagy magány elött mivel ill. kivel töltjük idönket ;)
Megjegyzés küldése