Azt talán már fejtegettem, ha nem itt, akkor hétvégén társaságban, hogy az evés kárpótol az ölelés hiányáért, csak az étel belülrõl érint. Most rájöttem, hogy a dohányzás is hasonló kompenzátor: felmelegít. Mintha ölelnének.
Az evés is orális öröm, a dohányzás is, mint a csók is. Azt hiszem, én orális alkat lennék. A sok beszéd (blogolás) is orális fixációt sejtet.
A dohányzásnak más élettanilag fontos, kedvezõ hatása van. Ugye emlékeztek még, hogy tartósították a húst öregapáink? Betették a kolbászt, a sonkát a füstbe. A füst kiölte a bacikat. Ergo a dohányzás elmúlasztja a náthát.
Arról nem is beszélve, hogy megtanítja a szervezetet kevesebb oxigénnel is boldogulni. A gyakorlott dohányos jobban bírja a hegymenetet, mert a tüdeje már megszokta az oxigénhiányos állapot.
Na meg a rák. A rák növekedéséhez rengeteg oxigénre van szüksége. A dohányos az oxigén utánpótlást vágja el a rákos sejtektõl, ezért azok elpusztulnak.
Persze okoz a dohányzás negatív mellékhatásokat, mint az apadó pénztárca, meg azt, hogy az embernek nincs étvágya, és az a szép kerek, feszes férfias pocak löttyedt lesz, gravitál, s a bõr narancsosodik a helyén, de épp az étvágytalanság kompenzálja a kiadásokat: kevesebbet költ az ember evésre. A pocak hiánya meg esztétikai érzék csupán, plasztikai mûtéttel szilikon implantátummal pótolható.
A dohányos óránként szünetet tart, és kimegy a friss levegõre, télen, nyáron. Nem csak hogy kimegy, ki is zavarják a nemdohányzók. Neki több jut az univerzum tiszta étersugárzásából, míg mi, akik nem dohányzunk annyit, nem mehetünk ki ezzel az indokkal a házból.
A dohányos könnyebben ismerkedik (van tüzed?), és könnyebben hívja mikro-randira a csinos fiatal lányokat (kijössz rágyújtani?).
A dohányos támogatja a távoli dohányültetvényeken dolgozó gyerekek családját.
Sorolhatnám az elõnyöket, de engem már ez is meggyõzött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése