Mikor ide kerültem, egyszemélyes szobában ültem. Ez volt az elsõ munkahely, ahol saját irodám lehetett. Aztán átkerültem egy kétszemélyes szobába, a kolleganõmmel nagyon jól megvoltunk, ennek ellenére úgy éreztem, hogy a cég értéksorrendjében hátrébb kerültem. A megbecsült tapasztalt újonc, akire nagy feladatok várnak, már rutinos munkás lett. Fél évet voltunk kettesben, s tegnap áthelyeztek egy még nagyobb szobába, az akváriumba. Itt már hárman vagyunk, specialista hibaelhárítók. A szobának üveg falai vannak, és az emelet közepén van, közel a liftekhez, mindenki itt jön-megy el, olyan, mint egy kisérleti labor, vagy körbe járható majomketrec. Vajon itt van-e az ideje, hogy új feladatok után nézzek?
Úgy érzem, leértékelõdtem, sokkal jobban szem elõtt vagyok, a bizonytalan hibákkal engem találnak meg legelõször, hogy kérlek, nyomozd már ki, mi a probléma. Pedig az, aki tudja, hogy mi a probléma, és melyik ragtapasszal foltozható, azt szakértõnek nevezik. Nem hiszem el, hogy egy év két hónap (2000 munkaóra) alatt elértem volna ezt a státuszt. Ha igen, akkor lehet, hogy rossz mûhelyben vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése