Büntetõszék

Talán már meséltem, ha nem itt, akkor személyesen, hogy a finnek gyereknevelési módszere a büntetõszék: ha a gyerek rossz, akkor leültetik, és amíg le nem nyugszik, addig ott kell ülnie. Azt is meséltem, hogy velem is ezt csinálták most: mikor felszólaltam a gyerekvédelemnél, hogy azzal, amit csinálnak, tönkre teszik a házasságunkat, elválasztanak a gyerekemtõl, és ezzel még nagyobb stresszt meg feszültséget okoznak, mint ami addig volt, akkor úgy látták, hogy érzelmileg felindult vagyok, beültettek a büntetõ székbe, hozzám se szóltak hónapokig, hogy nyugodjak le. Láttam, hogy ez nem mûködik, mert a problémát meg akartam beszélni, de nem volt kivel. Még jobban felbaszták az agyam. Persze, hogy akkor agresszívnek találtak. Most végre találtam, pontosabban kaptam egy írás darabot Feldmár Andrástól, ami pontosan ennek a módszernek a problémáját említi: az, akit sokat beültetnek a bünti székbe, nem meri majd kimutatni az érzelmeit. És milyenek a finnek? Olyanok, hogy nem merik kimutatni az érzelmeiket. Ahhoz, hogy barátkozni tudjanak, hogy meg tudjanak nyíli, inniuk kell. Nem tudnak csókolózni, mert az már érzelmileg túl sok nekik. Magyar pasik mesélik, hogy a nõk is olyanok, hogy csak lefekszenek az ágyra, és várják, hogy a pasi tegye a dolgát. Érzelem mentesek. Talán pont ez a büntetöszékes megoldás irtja ki belõlük az érzelmeket. Úgy hívom a finn ridegtartás. És ezzel akartak engem is kezelni. Ès ezzel a módszerrel akar még mindig távol tartani a gyerekemtõl az én egyszer szeretett feleségem... És ez, mint láttátok, összetört, és megsemmisített. És most lassan, de csak nagyon lassan tudom rendbehozni magam. Mormonokkal, szientológusokkal, angol és finn evangélikusokkal, na meg az utazásokkal, és az ok nélküli költekezéssel - ami megintcsak tönkre tesz, anyagilag is, fizikailag is.

Itt a cikk részlet, a Feldmár Intézet FB oldaláról:

"Gyermekkorunkban, ha mérgesek lettünk, sokunkat megbüntettek, (...) otthagytak, vagy bezártak a szobába egyedül, és azt mondták, majd kijöhetsz, ha már nem leszel olyan mérges. A gyerek az ilyen helyzetben megtanulja, hogy nem szabad dühösnek lennie, és amikor később, felnőttként kezd mérges lenni, megijed. Megijed attól, ha nem tudja kontrollálni a dühét, akkor meg fogják büntetni. Tehát ahol pánik van, ott düh is van. Szerintem ott valaki dühöngeni akar. De a pánikot - ha például félek, hogy nem tudok lélegezni - a környezet elbírja. A dühömet viszont senki sem akarja elviselni. Ezért megtanulunk inkább pánikolni, ahelyett, hogy dühösek lennénk. Pedig szerintem a düh sokkal egészségesebb, mint azt hinni, hogy elmebeteg vagyok, és orvosságot kell szedni, hogy ne pánikoljak. Ehelyett sokkal jobb lenne rájönni, hogy kire vagyok mérges." - Részlet Feldmár András: Életunalom, Élettér, Életkedv c. könyvéből"

Avagy aki kimutatja az érzelmeit, az rossz, az nem tudja kontrollálni magát.