Az információ nyugtató hatása

Telefonos értékesítõ eladott nekem egy Helsingin Sanomat (kb mint a finn Népszabadság az átkosban) elõfizetést. Néha megtörténik, hogy hirtelen felindulásból veszek valamit. Nem baj, szerzek neki egy kis jó pontot. Mióta a lányom szórólapozott, tudom, hogy minden egyes hívás és minden egyes üzletkötés nekik fizetést, megélhetést jelent, ráadásul kedves is volt. Gondoltam, ha egy hónapig járatom, összegyûjtöm, aztán a magányos téli estéken elolvasom, ahogy korábban is szoktam, és lesz csomagolni és tábortüzet rakni papírom. Aztán rájöttem, hogy nekem erre sem idõm nem lesz, sem kedvem, sem pénzem, tehát ma reggel mégis megpróbáltam lemondani.

A telefon kicsöng, szerencsére nem olyan drága a percdíj, mint a balatoni hotelé, de jól megvárakoztatnak. "Minden munkatársunk foglalt, kérjük várakozzon, amint tudjuk kiszolgáljuk!" Az örökifjú folyamatok jutnak eszembe, hogy mindegy, hány perce tart a hívás, a várakozás várható idõtartama állandó. Ami ha 8 perc, ennyi közvetlen a hívás után is, és ennyi akkor is, ha már 20 perce várakozok. Bár itt nem mondják, hogy hányan várakoznak (mint a T-pont ügyfélszolgálatán), azt sem, hogy mennyi az átlagos kiszolgálási idõ (ezt ügyfelenént 3 percre tippelem), és azt sem, hogy hány ablak van, hány ügyintézõ fogad most hívásokat.

Rájövök, hogy az információ nyugtató hatású. Ha tudnám, hogy még 10-en vannak elõttem, és van 3 ablak, akkor kb 10-12 perc után kerülnék sorra, kevésbé izgulnék. De ez telefonos ügyfélszolgálat, vak vagyok, nem látom, hányan sorakozunk hány kiszolgálóra. Lehet, hogy 2 percen belül felveszik, lehet, hogy újabb 10 percet kell még várni. Kezdek ideges lenni. Kínomban le föl járkálok, leülök, belekezdek valami munkába, mikor váratlanul valaki beleszól. Azt sem tudom hirtelen, ki vagyok és mit akarok.

Aztán csak kiderül, hogy a telesales eladta nekem az újságot, de az még nem látszik a rendszerben, ma délután hívjam õket újra. Vagy ha megjött az elsõ lap (holnapra igérték), akkor utána. Az elsõ napért nem kell fizetni. Persze, pszichológia (mese: Kismalac és a farkas), ha az elsõ lábát beengedem az ajtón, nagy valószinûséggel bejön az egész farkas is.