2 TIM 3

Ha valamit egyszer megismerek, meghallok, elolvasok, azt már nem lehet meg nem történtté csinálni, az beépül az ismereteim közé, az agyamba, és onnan jön el irányítani az életem.

Ott a fekete macska kérdése. Mióta tudok róla, hogy a fekete macska (a babonás embernek) szerencsétlenséget hoz, azóta gyûlölöm a fekete macskákat, ha átmegy az úton elõttem, inkább nagyot kerülök. A franc egye meg azt, aki ezt a babonát a fülembe tette, mert ha nem mondta volna, és ha nem tudnék errõl a balgaságról, nem keserítené meg az életem. Stresszt okoz.

A másik az ugatós kutya esete. Azt mondták, a kutya megérzi, ha valaki fél tõle. Gondolom, kiszagolja a megemelkedett stressz-szintet. Ezért, amint meglátok egy kutyát, máris jobban izgulok, amit az kiszagol, amiért ugat, és amiért még jobban izzadok. Ha nem hallottam volna ezt a "szabályt", akkor nem is kezdenék el izgulni, ha kutyát látok, hanem oda mennék megsimogatni, hogy "édes kis kutyikutyi"...

Hasonló zsigeri félelem van bennem, ha meglátok két hetest egymás mellett. A francba az osztálytársammal, aki valami ártatlan buta játék során azt mondta, a 77 szerencsétlen. Mellette a 66, sõt a 666 baromi szerencsés, attól nem tartok. Pedig fordítva kellene lennie, de az én fejemben ez a dolog már így rögzült.

Most a 2 TIM 3 ijesztett meg. Elolvastam, ezt már nem lehet visszacsinálni. Itt a világvége. Ha nem olvastam volna el, akkor most nem kellene ezen is parázni. Vajon milyen formában jön el? Velem történik majd valami, vagy a szeretteimmel, vagy az egész világgal?

Az én drága feleségem szokta mondani, hogy nem jó a negatív dolgokat a világba kibeszélni, mert ragályként elterjed, onnantól nem csak engem nyomaszt, hanem másokat is. (vö. 2 Tim 2:17)

Nem értem miért nem tudom törölni a negatív gondolatokat, miért nem tudom egyszerüen kiverni a fejembõl? Miért kísértenek folyton, mint az összes eddigi barátnõk neve, az általános iskolás és középiskolás osztály-névsor, mint a hét vezér, hét törpe, hét nemzetség... és az összes eddigi autónk rendszáma, az összes ismerõs telefonszám, és a pénteken a Rotterdamban látottak, mind itt maradnak a fejemben és elfoglalják a helyet sokkal értelmesebb dolgoktól. Bezzeg minden mást meg olyan könnyen elfelejtek...