Megvan, fényevő vagyok! Ez megmagyarázza, miért hízok alacsony kalóriabevitel mellett: mert a napfényből is képes vagyok a (rengeteg) gondolkodáshoz és alap anyagcseréhez szükséges energiát kivonni. Ez megmagyarázza, miért vonzza a bőröm annyira a napfényt, hogy bemelanomásodik. Hess hess, kergetem el a negatív gondolatokat, igen, már készülök az orvoshoz beutalóért.
Vagy, ami még rosszabb, energiavámpír vagyok, és másoktól szívom el valamilyen telepatikus úton a tápanyagot. Ha ez igaz, meg is valósítom a teleportálást, azaz anyagátvitelt, mert Einstein óta tudjuk, hogy az energia egyben anyag is, vagyis ha közel engedsz magadhoz, képes vagyok a szervezetedből kivoni a délben megevett desszertet, és az este elmajszolt csokoládét. És mivel ilyen úton rengeteg édességhez jutok, ez megmagyarázza, miért nem kívánom az édeset, hanem a sósat. (A vámpírok a vért szeretik, ami inkább sós mint édes.) Folyománya: ha fogyni akarsz, légy a feleségem. :)
Van még egy jó hírem: az aggódás rengeteg energiát emészt fel, ami azt jelenti, ha esténként a rákon aggódok, akkor előbb utóbb lefogyok.
Ez mind logikus.
A kérdés az, hogy miért nem csökken a súlyom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése