Jpn zene

Ma du hazajöttem a templomból (előtte elvittem a gyereknek a málnát, amit reggel szedtem saját udvarból, mert tegnap a vidámparkozás és pizzázás után már nem jöttünk haza, és az neki jár, na meg az ittfelejtett ruhákat, amiket a vízeséses csónakos játék utánra pakoltunk a Decathlonban vett hátizsákomba), és megcsináltam az ebédem, gyros fűszerrel sütöttem karajt, most ez lesz a kedvencem, hozzá tzatzikit meg valami salátát (össz 400 gramm, csak 400 kcal --> fogyok), megettem, aztán leültem könyvelni a kalóriákat (holnapra is eltettem az ebédre valót, ugyanaz lesz mint ma), és aztán rákerestem a Feltámadott a szél c. film zenéjére, mert úgy emlékeztem, hogy szép, japán zene, ami egyáltalán nem bántja úgy a fülem, mint a párom lánya zenéje, amit éjjel nappal hallgat. Erre ráakadtam erre. Ez nem ebben a filmben volt, de most ez a kedvenc. Most már nem bánom a japán zenét se, csak ott lehetnék még egy pár hetet. Itt hideg van, és mindenem fáj, és nincs kedvem elindulni sem úszni, sem biciklizni, sem kólát inni. Az idő is nyomott, eső utáni párás, napos. Aludni most nem kell, éhes sem vagyok. Na jó, egy rétes beleférne, de nem hoztam rétestésztát. Túróm van... Csinálok szórt túróst, de előbb megpróbálom seggberúgni magamat, hogy elinduljak mégis az uszodába.