Ma a a szupravezetős ciklotronról tanultunk, és arról, hogy ezzel hogyan mentünk életeket. Este kipróbáltam, milyen az, amikor szupravezetőt csinálnak a lapockámból, mínusz 200 fokkal lefagyasztották a szárnyaimat. Most olyan, mintha fel lenne szántva a helye. Legalább nem egy szájra emlékeztet, hanem úszómedencére. Kérdem a nénit, hogy mikor mehetek vele vízbe, erre mondja, hogy akár azonnal. Azért próbáltam kímélni, de elmentem úszni, kiváncsi voltam, áramvonalasabb-e, gyorsabban úszom-e, vagy megfagy-e a környezetében a víz.
Most nem tudom mi lesz, este tehát elmentem az egyik testvéremhez, hogy imádkozzunk értem.
Nagy baj nincs, ki sem rúgtak, meg sem halok, de azért az ideg bennem maradt.
---
Közben megfogalmaztam, mi a baj. Az, hogy félek, hogy amikor majd olyan helyzetbe kerülök, ahol segítségre lenne szükségem (betegség, rosszullét, öregség, anyagi nehézség), nem lesz majd mellettem senki, aki segít, aki hívja a mentőt vagy a papot. Ábel vagyok a rengetegben, csak épp nem jön ide senki.
---
A mai ige az EF 2:8.
2016. augusztus 31., szerda
2016. augusztus 30., kedd
Új szezon
Új szezon, új fazon. Avagy nyárvégi nagytakarítás.
Az úgy volt, hogy hazajöttem a Balatonról, igen hálás volt az idõ, mert mind a 4 nap tudtunk (volna) fürödni, persze az utolsó tábori napon délelõtt inkább nem mentünk bele, mert hullámzott, délutánig meg nem maradtunk, csak amíg átvettem volna az oklevelet, amire a nevem helyett a fiamét írták rá, mert most már nagyobb sztár, mint én. Eddig ugyanis az volt, hogy "jé de nagy fiaid vannak", most meg az, hogy te vagy a M* apukája? Ugyanis szerepelt a tábori színdarabban, apának is leesett a tantusz, hogy a fia igenis ezt szereti és tudja csinálni, õ volt a fõszereplõ. Hosszú szövege volt, végig beszélt, és úgy csinálta, hogy nekem is tetszett. Holnap kezd Békéscsabán, most nem vagyok benne biztos, hogy milyen státuszban, tanulóként, vagy szinésztanoncként... de majd megy fellépni mindenfelé, és én büszke vagyok. De a klubban most már nagyobb sztár nálam, ami nem baj, mert az embernek ugye az a célja, hogy az utódait magasabbra emelje, mint amekkorára képes volt önmaga nõni.
Hazajöttem az esõbe és hidegbe (14 fok és szakadatlanul esik), és kezdõdik a depresszió, és természetesen a lehangoltság, és ilyenkor jó egy kicsit felrázni a környezetet, most pl törlöm a régi facebook nevemet, és csinálok újat (könnyebb, mint egyenként törölni minden elrontott Orbánozást/Gyurcsányozást, meg beszólást, meg a trollkodást és kitiltást amúgy sem lehet visszacsinálni), meg törlöm a saját domainjaimat (csak jelzem, hogy a betond.hu is megszûnik, tehát elérni majd csak kommentben lehet).
Megpróbálom átvészelni az õszt. Holnap anyajegy vizsgálat, para van, hogy nem vagyok-e rákos, mindenfélével próbálom elterelni a figyelmem. Tegnap majdnem vettem cigit. Rengeteget fogytam, ma reggel 102,9 kiló, már teljesítettem az ehavi tervet, de a gyomrom még mindig görcsben, nem igen tudok enni, s nincs kedvem úszni se. Semmihez sincs kedvem, nem értem, pedig olvasni lenne, de most ahhoz se.
Oka? Anyagiak, talán, a döglõdõ kocsi, nagyobb kiadásnak nézek elébe már megint. Meg az, hogy otthon jobb, mint itt. Reggel behívott a fõnököm, azt hittem kirúg, de nem, csak új projektet kapok. Majd felkötöm a gatyám.
Azt hiszem visszatérek a korábbi kutatási területemhez: mi okoz boldogságot, mitõl vagyunk (úgy általában) boldogok, és mi a boldogtalanság, és hogy lehet legyõzni. Ha van ötletetek, lehet a kommentbe, de nem kötelezõ.
Az úgy volt, hogy hazajöttem a Balatonról, igen hálás volt az idõ, mert mind a 4 nap tudtunk (volna) fürödni, persze az utolsó tábori napon délelõtt inkább nem mentünk bele, mert hullámzott, délutánig meg nem maradtunk, csak amíg átvettem volna az oklevelet, amire a nevem helyett a fiamét írták rá, mert most már nagyobb sztár, mint én. Eddig ugyanis az volt, hogy "jé de nagy fiaid vannak", most meg az, hogy te vagy a M* apukája? Ugyanis szerepelt a tábori színdarabban, apának is leesett a tantusz, hogy a fia igenis ezt szereti és tudja csinálni, õ volt a fõszereplõ. Hosszú szövege volt, végig beszélt, és úgy csinálta, hogy nekem is tetszett. Holnap kezd Békéscsabán, most nem vagyok benne biztos, hogy milyen státuszban, tanulóként, vagy szinésztanoncként... de majd megy fellépni mindenfelé, és én büszke vagyok. De a klubban most már nagyobb sztár nálam, ami nem baj, mert az embernek ugye az a célja, hogy az utódait magasabbra emelje, mint amekkorára képes volt önmaga nõni.
Hazajöttem az esõbe és hidegbe (14 fok és szakadatlanul esik), és kezdõdik a depresszió, és természetesen a lehangoltság, és ilyenkor jó egy kicsit felrázni a környezetet, most pl törlöm a régi facebook nevemet, és csinálok újat (könnyebb, mint egyenként törölni minden elrontott Orbánozást/Gyurcsányozást, meg beszólást, meg a trollkodást és kitiltást amúgy sem lehet visszacsinálni), meg törlöm a saját domainjaimat (csak jelzem, hogy a betond.hu is megszûnik, tehát elérni majd csak kommentben lehet).
Megpróbálom átvészelni az õszt. Holnap anyajegy vizsgálat, para van, hogy nem vagyok-e rákos, mindenfélével próbálom elterelni a figyelmem. Tegnap majdnem vettem cigit. Rengeteget fogytam, ma reggel 102,9 kiló, már teljesítettem az ehavi tervet, de a gyomrom még mindig görcsben, nem igen tudok enni, s nincs kedvem úszni se. Semmihez sincs kedvem, nem értem, pedig olvasni lenne, de most ahhoz se.
Oka? Anyagiak, talán, a döglõdõ kocsi, nagyobb kiadásnak nézek elébe már megint. Meg az, hogy otthon jobb, mint itt. Reggel behívott a fõnököm, azt hittem kirúg, de nem, csak új projektet kapok. Majd felkötöm a gatyám.
Azt hiszem visszatérek a korábbi kutatási területemhez: mi okoz boldogságot, mitõl vagyunk (úgy általában) boldogok, és mi a boldogtalanság, és hogy lehet legyõzni. Ha van ötletetek, lehet a kommentbe, de nem kötelezõ.
2016. augusztus 23., kedd
Troll
Troll lettem. Vissza akarom csinálni az egészet, az online jelenlétemet, a megosztásokat, a lájkokat. Mindet. Nem akarok felszínes barátságokat, nem akarom megosztani az életem, nem akarom, hogy kövessenek, nem akarok mást mint normális emberi kapcsolatokat. Leülni, sörözni, egymásra figyelni, és megbeszélni az életet, meg a tőzsdét, meg a politikát. Meg pontozni a csajokat.
Tudod milyen szar az, amikor a tömegben egyedül érzed magad? Na az van. Ahelyett hogy aludnék, most itt ülök, verem a fejem az asztalba, és törlök mindent, a weboldalakat, a fotókat, mindent. Elegem van magamból, törlöm a barátságunkat. Kész. Ezt nem lehet leírni szavakkal.
Ez noormáális?
---
A mai film is a másokról szólt, amikor idegenek költöznek a házba, az alsó szintre (2 családos a ház). Arról szól a film, hogy vegyük el mások boldogságát.
---
Eszembe jutott, hogy nem pucoltam meg és nem magoztam ki a szilvát, azt a kb 5 kilót, amit lefagyasztani (gombócnak) vagy lekvárnak vettem.
---
A csodálatos finn oktatási rendszer. Kint van tornaóra. Zuhog az eső. A gyerekek másnap tüsszögnek, a gyerek lázas. A tanár a kezét mossa: tessettek volna törölközőt is behozni. Ridegtartás. Aki nem bírja kihullik. Így nevelünk átlaggyereket, átlag gyógyszerszedő adófizetőket.
A finn sportos nép. Friss levegő, séta, futás, kerékpár, konditerem. Kutyasétáltatás. Feleségcipelés. Erre nesze, kapnak 1 darab bronzérmet az olimpián.
Szerintem nem tudnak doppingolni. Mint ahogy nem tudott a Nokia lobbizni se. Lehet, hogy alacsony a korrupció, de hogy az ország szarban van, az biztos. És hála az átlagképzésnek, nincs egy tökös gyerek, aki kihozza belőle.
---
Nem akarok itt sem élni. Nem akarok otthon sem élni. Nem akarok én már semmit, hagyjanak békén, tegyenek ki az esőre.
Tudod milyen szar az, amikor a tömegben egyedül érzed magad? Na az van. Ahelyett hogy aludnék, most itt ülök, verem a fejem az asztalba, és törlök mindent, a weboldalakat, a fotókat, mindent. Elegem van magamból, törlöm a barátságunkat. Kész. Ezt nem lehet leírni szavakkal.
Ez noormáális?
---
A mai film is a másokról szólt, amikor idegenek költöznek a házba, az alsó szintre (2 családos a ház). Arról szól a film, hogy vegyük el mások boldogságát.
---
Eszembe jutott, hogy nem pucoltam meg és nem magoztam ki a szilvát, azt a kb 5 kilót, amit lefagyasztani (gombócnak) vagy lekvárnak vettem.
---
A csodálatos finn oktatási rendszer. Kint van tornaóra. Zuhog az eső. A gyerekek másnap tüsszögnek, a gyerek lázas. A tanár a kezét mossa: tessettek volna törölközőt is behozni. Ridegtartás. Aki nem bírja kihullik. Így nevelünk átlaggyereket, átlag gyógyszerszedő adófizetőket.
A finn sportos nép. Friss levegő, séta, futás, kerékpár, konditerem. Kutyasétáltatás. Feleségcipelés. Erre nesze, kapnak 1 darab bronzérmet az olimpián.
Szerintem nem tudnak doppingolni. Mint ahogy nem tudott a Nokia lobbizni se. Lehet, hogy alacsony a korrupció, de hogy az ország szarban van, az biztos. És hála az átlagképzésnek, nincs egy tökös gyerek, aki kihozza belőle.
---
Nem akarok itt sem élni. Nem akarok otthon sem élni. Nem akarok én már semmit, hagyjanak békén, tegyenek ki az esőre.
2016. augusztus 22., hétfő
Kicsit görbe a lába de szódával elmegy...
Tegnap felhõs idõben, eleredõ esõben úsztam 1200 métert. Az eredmény ma reggel 103,1 kiló. Lassan de biztosan haladok. Már vettem futós pólót. Bár tudnám mi a célom vele :).
Ma este lesz még egy mozi, aztán tartok egy kis szünetet. A finn Laura Birn játszik egy angol thrillerben, õ lesz (az egyik) szõke anyuka. Az IMDB-n nem kapott valami sok pontot. Nekem bejön.
A gulyásleves finom.
Ma este lesz még egy mozi, aztán tartok egy kis szünetet. A finn Laura Birn játszik egy angol thrillerben, õ lesz (az egyik) szõke anyuka. Az IMDB-n nem kapott valami sok pontot. Nekem bejön.
A gulyásleves finom.
Más
Tegnap skandináv rövidfilmeket néztem, valahogy mind a mássághoz kapcsolódott. A finn film írója és fõszereplõje meg is jelent a film után, szerencsére a beszélgetés vagy interjú 10 perc volt, és még odaértem a következõre, ami igazán szerethetõ francia film volt. Az agydaganatos vidéki orvos helyére érkezik egy talpraesett nõ. Mindenki azt hiszi, hogy a doki pótolhatatlan... A film címe Irreplaceable.
Az érdekes az, hogy ez is (legalábbis számomra) az idegenkérdéshez kapcsolódik: nem elég beengedni az idegent, és várni, hogy beszokjon és beletanuljon az új környezetben adott feladatokba, igenis kézen kell fogni és meg kell neki mutatni, hogy mi hogy szoktuk. Amikor a doki az autóban ülve várja, hogy a csaj átvágva a baromfiudvaron megtalálja a beteget, aki elzavarja, hogy a rendes orvost akarja, akkor az integrálás nem mûködik. Amikot bemegy vele és bemutatja, elmondja, kirõl mit érdemes tudni, hogyan kell leszerelni az ugatós kutyákat, meg bánni az öreg nénikével, akkor elfogadják. A film vége is aranyos, tetszett, nálam ez 10 pontos volt.
Ha már a másokról írok, ezt is meg kell említeni: természetesen én is azon az oldalon állok, hogy a szerencsétlenen segíteni kell, de ha nem hajlandó elfogadni a befogadó ország szabályait és itt rendben élni, akkor ki kell dobni. A burkás fürdést is tiltanám, ennek inkább praktikus oka van, mint a szaunában meztelen fürdésnek. Szóval megyek haza, fel a hegyre, van egy kanyar, ahol utána nagy emelkedõ jön, tehát már a kanyar elõtt szoktam nyomni, hogy felmenjen az autó. A kanyar elõtt buszmegálló, úgy, hogy a buszt nem lehet elkerülni. Hülye finn építészet. Látom áll a busz, se fel, se le senki, vagy legalábbis akkor még nem láttam, hogy az az egy személy egy percen keresztül próbált leszállni. Vagy felszállni, de a vezetõ nem engedte. Az illetõ szemmel láthatóan bevándorló, kb 6-8 éves, koszos, enyhén barna bõrû, kócos gyerek - miután a busz elment és utat engedett a kanyarhoz - megáll elõttem a zebra közepén, és áll, és bámul. Nem tudok elhajtani. Jelzek neki, hogy mehet, elengedem, erre semmi, aztán 10 másodperc mulva elindul lassan, én meg mögötte elhajtanék utamra, mire visszafordul, megfenyeget az öklével, és leköpne, hál ég az ablakom nincs leengedve. Legszívesebben megmutattam volna neki, hogy mi itt északon hogy szoktunk az utcán viselkedni, de mivel nekem is megmutatták, megtanították, hogy a finn tojik az ilyenekre, és mi nem szoktunk móresre tanítani idegeneket, hagyom szegényt, hadd induljon el a bûnözõvé válás és a kirekesztõdés útján. Talán nehéz volt az útja, talán fáradtak a szülei, de ha nem tetszik nekik az, hogy a buszjegy pénzbe kerül, vagy hogy idegeneket nem fenyegetünk, akkor leisút, felisút.
Aztán este jött a szokásos templomi koncert, ahol Bach orgonáit akarták összepárosítani a soul-os és popos citerával, akarom mondani kantelével. Iida Elina szépen játszik, de 1) nem lehetett látni, a mozdulatait, meg a táncát, mert a karzaton volt az orgonista mellett 2) nem a templomba való 3) és a hangosítást is elcseszték. A két zene annyira más volt, nagyon nem illett össze, és már a második szám alatt kénytelen voltam fészkelõdni... Amiért mégse bánom, hogy végig ott maradtam, az a ráadás volt, ahol a kantelés könnyûzenét az orgonista kísérte. Na az katarzis volt.
Majd megpróbálom bedigitalizálni.
Az érdekes az, hogy ez is (legalábbis számomra) az idegenkérdéshez kapcsolódik: nem elég beengedni az idegent, és várni, hogy beszokjon és beletanuljon az új környezetben adott feladatokba, igenis kézen kell fogni és meg kell neki mutatni, hogy mi hogy szoktuk. Amikor a doki az autóban ülve várja, hogy a csaj átvágva a baromfiudvaron megtalálja a beteget, aki elzavarja, hogy a rendes orvost akarja, akkor az integrálás nem mûködik. Amikot bemegy vele és bemutatja, elmondja, kirõl mit érdemes tudni, hogyan kell leszerelni az ugatós kutyákat, meg bánni az öreg nénikével, akkor elfogadják. A film vége is aranyos, tetszett, nálam ez 10 pontos volt.
Ha már a másokról írok, ezt is meg kell említeni: természetesen én is azon az oldalon állok, hogy a szerencsétlenen segíteni kell, de ha nem hajlandó elfogadni a befogadó ország szabályait és itt rendben élni, akkor ki kell dobni. A burkás fürdést is tiltanám, ennek inkább praktikus oka van, mint a szaunában meztelen fürdésnek. Szóval megyek haza, fel a hegyre, van egy kanyar, ahol utána nagy emelkedõ jön, tehát már a kanyar elõtt szoktam nyomni, hogy felmenjen az autó. A kanyar elõtt buszmegálló, úgy, hogy a buszt nem lehet elkerülni. Hülye finn építészet. Látom áll a busz, se fel, se le senki, vagy legalábbis akkor még nem láttam, hogy az az egy személy egy percen keresztül próbált leszállni. Vagy felszállni, de a vezetõ nem engedte. Az illetõ szemmel láthatóan bevándorló, kb 6-8 éves, koszos, enyhén barna bõrû, kócos gyerek - miután a busz elment és utat engedett a kanyarhoz - megáll elõttem a zebra közepén, és áll, és bámul. Nem tudok elhajtani. Jelzek neki, hogy mehet, elengedem, erre semmi, aztán 10 másodperc mulva elindul lassan, én meg mögötte elhajtanék utamra, mire visszafordul, megfenyeget az öklével, és leköpne, hál ég az ablakom nincs leengedve. Legszívesebben megmutattam volna neki, hogy mi itt északon hogy szoktunk az utcán viselkedni, de mivel nekem is megmutatták, megtanították, hogy a finn tojik az ilyenekre, és mi nem szoktunk móresre tanítani idegeneket, hagyom szegényt, hadd induljon el a bûnözõvé válás és a kirekesztõdés útján. Talán nehéz volt az útja, talán fáradtak a szülei, de ha nem tetszik nekik az, hogy a buszjegy pénzbe kerül, vagy hogy idegeneket nem fenyegetünk, akkor leisút, felisút.
Aztán este jött a szokásos templomi koncert, ahol Bach orgonáit akarták összepárosítani a soul-os és popos citerával, akarom mondani kantelével. Iida Elina szépen játszik, de 1) nem lehetett látni, a mozdulatait, meg a táncát, mert a karzaton volt az orgonista mellett 2) nem a templomba való 3) és a hangosítást is elcseszték. A két zene annyira más volt, nagyon nem illett össze, és már a második szám alatt kénytelen voltam fészkelõdni... Amiért mégse bánom, hogy végig ott maradtam, az a ráadás volt, ahol a kantelés könnyûzenét az orgonista kísérte. Na az katarzis volt.
Majd megpróbálom bedigitalizálni.
2016. augusztus 20., szombat
Gumibogyótámadás
Nem is én lennék, ha megúsznám megégés nélkül. Már úúgy hiányzott! Avagy a drágán vett bolti csoda leváros üveg kupakja megadta magát. Sejtettem, hogy valami turpisság van benne, mert ez nem az a sima bolti konzerves üveg és a hozzá való egyen kupak, hanem valami speckó, magasabb a kupak pereme, a menet, gondoltam talán így jobban zár. Jó drágán (annyiba került az üres üveg, mint a másik boltban a lekvár, vagy Uncle Bens Thai kókuszos curry üveggel együtt). A frászt. Csak így tudták megoldani, hogy a gagyi angyagból készült kupak valamennyire rajta maradjon az üvegen.
Az úgy volt, hogy belemertem a kiforrázott üvegbe a lekvárt, rátekertem a kupakot, megfordítottam az egészet, hogy az üvegben levő levegő felmelegedjen, ilyenkor még egyszer egy kicsit meg szoktam ereszteni a kupakot, hogy a felesleges - már forró és kitágult - levegő kiszaladjon, erre az a megnövekedett forró levegő hát nem levágta a kupakot? A menet nem tartott. Az üveg lekvárral együtt elrepült, az ujjam és a tenyerem megégett. Ez még a kisebb baj, a nagyobb az, hogy az egész konyha kapott gumibogyó támadásból, a vörösáfénya szemek mint valami repeszgránát szikánkjai betöltötték a lakást. Saját színes szélesvásznú cukros piros tüzijáték, aug 20-án este, magyar idő szerint szinte pont 9-kor.
A kezem? Túléli.
Tanulság? Soha ne bízz az idegenben. Addig ne barátkozz ismeretlen üvegekkel, amíg nem bizonyított.
Az idegenről jut eszembe a film, Welcome to Norway, ami a bevándorlókról szól, és állítólag vicces. Állítólag, mert inkább úgy döntöttem, hogy gumibogyót válogatok, ha már betegen itthon maradtam befőzni, azt a maradék három kilót (tegnap csak kettőt válogattam át és főztem be, és ennyi maradt), gyorsan kiválogatom, és odakészítem, hogy este a piknik, meg az uszoda, meg a filmek után csak alá kelljen gyújtani, és már kész is. Csak a gumibogyó, ami finnül puolukka, avagy vörös áfonya (fanyar, de tele mindenféle hasznossal, most ne kérdezzétek mivel, talán flavonokkal meg vitaminokkal, de a medvék is ezt eszik) úgy gondolt, hogy nyugodtan lekéshetem a filmet, mert rengetegen voltak, és szinte mindet egyenként kellett válogatni, leszedni a rátapadt levéldarabokat, meg a szárukat, pici két milliméteres vacakokat. (Azt mondják a finn mensás lányok, hogy azt felesleges leszedni, mert főzéskor eltűnik.)
Szóval az egyik filmet, ami a másokról, az idegenekről szól, kihagytam. A másikat viszont, a Captain Fantastico-t megnéztem, és igazán nem bántam meg (10-ből 9 pontot kap tőlem). Jól beválasztottam, ez is a másságról szól, de máshogy. A tanulsága az, hogy ha az ember más, és illiberálisan szembe pisil a széllel, akkor is tudnia kell alkalmazkodni a többségi szabályokhoz, mert a többség eltiporja. Hát a főhős és a családja is megpróbálja, és ... és sikerül is nekik, de nem lövöm le a poént, mindenesetre maguknak főzik be a savanyút és a lekvárt is. Volt még a filmben gyerekvédelem, meg gyerekbántalmazás, meg háztetőről leeső gyerek, meg mindenféle vallásos meg filozófiai izé, meg bátortalan pasi, aki nem tudja mit kezdjen a nővel... :) szóval a lelkemhez igazán közel állt a film. Hogy akkor miért csak 9 pont? Mert amerikai. Bár akár road movie-nak is jó. A mormon vagy amish jelenet a rendőrrel cuki volt. Na meg a Noam Chomsky nap megünneplése.
Ez a pasi a főszereplő.
Közben persze úsztam is, fél órám volt, ezért épp csak nem lett meg az 1000 (előttem valaki úgy fuldoklott, értsd: lassan kapálózva úszott, hogy nem tudtam soha megelőzni).
A finnekkel meg piknikezni voltam, Hanabit játszottunk, mikor végre elővette valaki a kártyát. Meg kellett állapítanom, hogy ugyanúgy jár az agyuk, mint a magyar társasjátékosoknak.
Most hallom, hogy pattognak az üvegek a szaunában, most horpad be a kupakjuk. Megyek, megsimogatom és megszámolom őket. A fél liter szörpöt leszámítva kb 4 kiló lekvár lett, kb fél kilót a fagyra tettem, jó lesz majd a kásába reggelire.
Majd elfelejtem mondani, a gulyás is elkészült, igaz nem szabad tűzön, hanem itthon, de nagyon finom lett, bánhatja a hegy, hogy nem megy mohamedhez (ugyanis a ha nem megyek a zsűri elé, ők sem jönnek ide kóstolni). Mindenesetre az itthoni zsűri (én) dícsérte a szakácsot (magam).
Az úgy volt, hogy belemertem a kiforrázott üvegbe a lekvárt, rátekertem a kupakot, megfordítottam az egészet, hogy az üvegben levő levegő felmelegedjen, ilyenkor még egyszer egy kicsit meg szoktam ereszteni a kupakot, hogy a felesleges - már forró és kitágult - levegő kiszaladjon, erre az a megnövekedett forró levegő hát nem levágta a kupakot? A menet nem tartott. Az üveg lekvárral együtt elrepült, az ujjam és a tenyerem megégett. Ez még a kisebb baj, a nagyobb az, hogy az egész konyha kapott gumibogyó támadásból, a vörösáfénya szemek mint valami repeszgránát szikánkjai betöltötték a lakást. Saját színes szélesvásznú cukros piros tüzijáték, aug 20-án este, magyar idő szerint szinte pont 9-kor.
A kezem? Túléli.
Tanulság? Soha ne bízz az idegenben. Addig ne barátkozz ismeretlen üvegekkel, amíg nem bizonyított.
Az idegenről jut eszembe a film, Welcome to Norway, ami a bevándorlókról szól, és állítólag vicces. Állítólag, mert inkább úgy döntöttem, hogy gumibogyót válogatok, ha már betegen itthon maradtam befőzni, azt a maradék három kilót (tegnap csak kettőt válogattam át és főztem be, és ennyi maradt), gyorsan kiválogatom, és odakészítem, hogy este a piknik, meg az uszoda, meg a filmek után csak alá kelljen gyújtani, és már kész is. Csak a gumibogyó, ami finnül puolukka, avagy vörös áfonya (fanyar, de tele mindenféle hasznossal, most ne kérdezzétek mivel, talán flavonokkal meg vitaminokkal, de a medvék is ezt eszik) úgy gondolt, hogy nyugodtan lekéshetem a filmet, mert rengetegen voltak, és szinte mindet egyenként kellett válogatni, leszedni a rátapadt levéldarabokat, meg a szárukat, pici két milliméteres vacakokat. (Azt mondják a finn mensás lányok, hogy azt felesleges leszedni, mert főzéskor eltűnik.)
Szóval az egyik filmet, ami a másokról, az idegenekről szól, kihagytam. A másikat viszont, a Captain Fantastico-t megnéztem, és igazán nem bántam meg (10-ből 9 pontot kap tőlem). Jól beválasztottam, ez is a másságról szól, de máshogy. A tanulsága az, hogy ha az ember más, és illiberálisan szembe pisil a széllel, akkor is tudnia kell alkalmazkodni a többségi szabályokhoz, mert a többség eltiporja. Hát a főhős és a családja is megpróbálja, és ... és sikerül is nekik, de nem lövöm le a poént, mindenesetre maguknak főzik be a savanyút és a lekvárt is. Volt még a filmben gyerekvédelem, meg gyerekbántalmazás, meg háztetőről leeső gyerek, meg mindenféle vallásos meg filozófiai izé, meg bátortalan pasi, aki nem tudja mit kezdjen a nővel... :) szóval a lelkemhez igazán közel állt a film. Hogy akkor miért csak 9 pont? Mert amerikai. Bár akár road movie-nak is jó. A mormon vagy amish jelenet a rendőrrel cuki volt. Na meg a Noam Chomsky nap megünneplése.
Ez a pasi a főszereplő.
Közben persze úsztam is, fél órám volt, ezért épp csak nem lett meg az 1000 (előttem valaki úgy fuldoklott, értsd: lassan kapálózva úszott, hogy nem tudtam soha megelőzni).
A finnekkel meg piknikezni voltam, Hanabit játszottunk, mikor végre elővette valaki a kártyát. Meg kellett állapítanom, hogy ugyanúgy jár az agyuk, mint a magyar társasjátékosoknak.
Most hallom, hogy pattognak az üvegek a szaunában, most horpad be a kupakjuk. Megyek, megsimogatom és megszámolom őket. A fél liter szörpöt leszámítva kb 4 kiló lekvár lett, kb fél kilót a fagyra tettem, jó lesz majd a kásába reggelire.
Majd elfelejtem mondani, a gulyás is elkészült, igaz nem szabad tűzön, hanem itthon, de nagyon finom lett, bánhatja a hegy, hogy nem megy mohamedhez (ugyanis a ha nem megyek a zsűri elé, ők sem jönnek ide kóstolni). Mindenesetre az itthoni zsűri (én) dícsérte a szakácsot (magam).
Zoology, befőzés, GGP
Filmfesztivál kezdődött a városban, gondoltam ott a helyem, és ma megnéztem egy orosz filmet (Zoology) a másságról. Érdekesen feszegeti a határokat, mondhatni állati. A végét egy kicsit levágták.
Holnap végül programtúltengés és betegség miatt nem utazok vidékre a gulyás fesztiválra, de úgy tervezem, hogy a finn mensa piknikére és a moziba beugrok, két filmre vettem (ingyen) jegyet, meglássuk, azok is ennyire meghökkentenek-e.
Délelőtt puolukkát, fanyar, piros bogyót főzök be, vettem 5 kilót lekvárnak. Vadhúshoz, rántott camembert sajthoz, vagy finn (édes) töltött káposztához nagyon finom, de van, aki magában is szereti. Magyarul azt hiszem vörös áfonyának hívák. Ma átmostam belőle 2 kilót, kiszedegettem a levelet meg a törmeléket, de még mindig van 3 kiló, nem tudom mit kezdek ekkora adaggal. Ennyi kis méretű üvegem nincs. A szomszédasszonyom ígérte, hogy holnap reggel ad, ezért nem ma, csak holnap csinálom. És többek kötött ezért marad ki a GGP. Na meg azért is, mert inkább repjegyre költöm a kevés kis pénzem.
Azt mondják új nagykövet jött, holnap lehetne vele találkozni, na ez kimarad. Meg kimarad a tömegben elkövetett magányosság, meg a hideg patakban meztelen fürdés részegen. Inkább pihenek, pakolok, mosok, főzök, befőzök itthon, az nem kerül pénzbe.
Nagyon el voltam keseredve tegnap meg ma. Nem jutottam el uszodába (talán holnap még be tudom zsúfolni a napirendbe), és az anyagiak is elúsztak, közbejött egy váratlan számla, meg egyebek. Aztán ma megjött a bérjegyzék (payslip), azon látom, hogy kb 150 euróval több jön, na ennyivel kevesebbet kell kivenni a hitelből. Kellene valami másodállás. Az önkéntességgel nem keresek. Az viszont jó a lelkemnek. De már elhintettem a gyülekezetben, majd imádkozni fognak értem. Az gondolom segít. (Mint ahogy a mai filmben is segített a csajnak, hogy szopogatta a keresztet.)
Vasárnap is lesz mozi, azt hiszem 3 jegyem van, templom után kezdem, aztán a napot egy templomi kantele-orgona koncert fogja zárni, oda jön a családot is (a lányom kantelézni tanul a zeneiskolában), aztán ha minden igaz még utána is lesz egy film, meg hétfőn este is, igazán nem akarom veszendőbe menni azt a kultúra utalványt, na. Meg ennyi jár nekem is, nem?
Rohanás lesz, de nagyon nehezen priorizálok, és ez elkeserít. Erről már írtam: a döntéssel lemondunk valamiről, és nem lehet előre tudni, nem fogjuk-e megbánni a döntésünket, ezért halogatom, amíg aztán valami külső körülmény el nem dönti. Ma pl leszakadt az eső.
Na meg a láz a holnapi magyarkodást.
Holnap végül programtúltengés és betegség miatt nem utazok vidékre a gulyás fesztiválra, de úgy tervezem, hogy a finn mensa piknikére és a moziba beugrok, két filmre vettem (ingyen) jegyet, meglássuk, azok is ennyire meghökkentenek-e.
Délelőtt puolukkát, fanyar, piros bogyót főzök be, vettem 5 kilót lekvárnak. Vadhúshoz, rántott camembert sajthoz, vagy finn (édes) töltött káposztához nagyon finom, de van, aki magában is szereti. Magyarul azt hiszem vörös áfonyának hívák. Ma átmostam belőle 2 kilót, kiszedegettem a levelet meg a törmeléket, de még mindig van 3 kiló, nem tudom mit kezdek ekkora adaggal. Ennyi kis méretű üvegem nincs. A szomszédasszonyom ígérte, hogy holnap reggel ad, ezért nem ma, csak holnap csinálom. És többek kötött ezért marad ki a GGP. Na meg azért is, mert inkább repjegyre költöm a kevés kis pénzem.
Azt mondják új nagykövet jött, holnap lehetne vele találkozni, na ez kimarad. Meg kimarad a tömegben elkövetett magányosság, meg a hideg patakban meztelen fürdés részegen. Inkább pihenek, pakolok, mosok, főzök, befőzök itthon, az nem kerül pénzbe.
Nagyon el voltam keseredve tegnap meg ma. Nem jutottam el uszodába (talán holnap még be tudom zsúfolni a napirendbe), és az anyagiak is elúsztak, közbejött egy váratlan számla, meg egyebek. Aztán ma megjött a bérjegyzék (payslip), azon látom, hogy kb 150 euróval több jön, na ennyivel kevesebbet kell kivenni a hitelből. Kellene valami másodállás. Az önkéntességgel nem keresek. Az viszont jó a lelkemnek. De már elhintettem a gyülekezetben, majd imádkozni fognak értem. Az gondolom segít. (Mint ahogy a mai filmben is segített a csajnak, hogy szopogatta a keresztet.)
Vasárnap is lesz mozi, azt hiszem 3 jegyem van, templom után kezdem, aztán a napot egy templomi kantele-orgona koncert fogja zárni, oda jön a családot is (a lányom kantelézni tanul a zeneiskolában), aztán ha minden igaz még utána is lesz egy film, meg hétfőn este is, igazán nem akarom veszendőbe menni azt a kultúra utalványt, na. Meg ennyi jár nekem is, nem?
Rohanás lesz, de nagyon nehezen priorizálok, és ez elkeserít. Erről már írtam: a döntéssel lemondunk valamiről, és nem lehet előre tudni, nem fogjuk-e megbánni a döntésünket, ezért halogatom, amíg aztán valami külső körülmény el nem dönti. Ma pl leszakadt az eső.
Na meg a láz a holnapi magyarkodást.
2016. augusztus 18., csütörtök
Stierlitznek igaza volt
Más is arra panaszkodik, hogy ezen a héten extra fáradt. Én is. Hiába alszom 7 órát, hiába a szemcsepp, a szemem egésznap ég, le akar csukódni. Talán az idő az, talán a naptár, az ősz, az iskolakezdés, talán az, hogy rövidülnek a nappalok. Ma pl fél 10-kor már sötét volt. Egy hete még 10-ig bírta.
Tegnap jött egy SMS, hogy ma Alpha találkozó van, a tanfolyamvezető hívott bennünket a lakására. Ma ingyen volt a vacsora. Lassan értem haza, s már mennék is az ágyba, de ki kell számolni, miből fogok ennivalót venni a hét végére. Megvan, a hitelkártyáról tudok kivenni. Ha megjövök a táborból, majd leparkolom a kocsit télre, és nem használom, a benzinen spórolok. Csak ne esne már az eső. A kocsinak van egy nagyon hasznos tulajdonsága: nem leszek vizes. Sem nem tüsszögik rám az aktuális influenzát az utastársak. Viszont az aktuális baciknak vagy vírusoknak kitettség erősíti a szervezetet. Ez se jó, az se jó, erre varrj gombot Mekk Úr. (Aka Mekk Elek.)
S mikor az utolsó cseppet is kipréselte a dobozból Stierlitz rájött, miért kerítette hatalmába az aktuális idegesség. Letörölte homlokáról az izzadságcseppeket, pizsamanadrágjába rejtette fegyverét, és felírta jegyzetfüzetébe: elfogyott a Palmolive Anti-stressz (lila) tusfürdő.
Ma összekevertem Füredet Földvárral, s ennek a következményét, ami a jövő hétre kihat, még el kell cipelnem. Nem vagyok százas, de még nyolcvanas se, annyit hibázok. Metróval indultam haza, de meggondoltam magam (elment a busz), mégis visszamentem a munkahelyi garázsba az autóért, de rossz kártyát vettem elő a buszon, s újra fizetnem kellett buszjegyet, pedig a másik kártya még érvényes volt. 4 euro veszteség. Az két napi ebédre elég lett volna.
Ne is kérdezd. Még mindig nem tudom hogy jutok el a hétvégi gulyásfőző versenyre. S mi végre. Csapatom nincs, egyedül főzni (órákon át szopni a napon) nincs kedvem (úgysem nyerek), a boldog tömegben meg nagyon magányos lennék. Na meg egy rakás pénz.
Ma számot kellett adnom a nemdohányzásról (kinek köszönhetem?), és mikor eleredt az eső, fel kellett vennem a télikabátom külső kapucnis felét, aminek a zsebében volt egy öngyújtó. Már el is felejtetem milyen érzés. Meg kellett erőltetnem magam, hogy odafigyeljek a többiekre is. Hát igen, Stierlitznek igaza volt. A német figyel, és majdnem lebuktam.
Tegnap jött egy SMS, hogy ma Alpha találkozó van, a tanfolyamvezető hívott bennünket a lakására. Ma ingyen volt a vacsora. Lassan értem haza, s már mennék is az ágyba, de ki kell számolni, miből fogok ennivalót venni a hét végére. Megvan, a hitelkártyáról tudok kivenni. Ha megjövök a táborból, majd leparkolom a kocsit télre, és nem használom, a benzinen spórolok. Csak ne esne már az eső. A kocsinak van egy nagyon hasznos tulajdonsága: nem leszek vizes. Sem nem tüsszögik rám az aktuális influenzát az utastársak. Viszont az aktuális baciknak vagy vírusoknak kitettség erősíti a szervezetet. Ez se jó, az se jó, erre varrj gombot Mekk Úr. (Aka Mekk Elek.)
S mikor az utolsó cseppet is kipréselte a dobozból Stierlitz rájött, miért kerítette hatalmába az aktuális idegesség. Letörölte homlokáról az izzadságcseppeket, pizsamanadrágjába rejtette fegyverét, és felírta jegyzetfüzetébe: elfogyott a Palmolive Anti-stressz (lila) tusfürdő.
Ma összekevertem Füredet Földvárral, s ennek a következményét, ami a jövő hétre kihat, még el kell cipelnem. Nem vagyok százas, de még nyolcvanas se, annyit hibázok. Metróval indultam haza, de meggondoltam magam (elment a busz), mégis visszamentem a munkahelyi garázsba az autóért, de rossz kártyát vettem elő a buszon, s újra fizetnem kellett buszjegyet, pedig a másik kártya még érvényes volt. 4 euro veszteség. Az két napi ebédre elég lett volna.
Ne is kérdezd. Még mindig nem tudom hogy jutok el a hétvégi gulyásfőző versenyre. S mi végre. Csapatom nincs, egyedül főzni (órákon át szopni a napon) nincs kedvem (úgysem nyerek), a boldog tömegben meg nagyon magányos lennék. Na meg egy rakás pénz.
Ma számot kellett adnom a nemdohányzásról (kinek köszönhetem?), és mikor eleredt az eső, fel kellett vennem a télikabátom külső kapucnis felét, aminek a zsebében volt egy öngyújtó. Már el is felejtetem milyen érzés. Meg kellett erőltetnem magam, hogy odafigyeljek a többiekre is. Hát igen, Stierlitznek igaza volt. A német figyel, és majdnem lebuktam.
2016. augusztus 17., szerda
Az õsz
Tegnap a rádióban arról beszéltek, hogy õsz van, legalábbis tegnap elkezdõdött az õszi félév az iskolában, meg az idõ is olyan. Bezzeg, ha szentivánkor van 20 fok, az szép nyári idõ, de augusztus közepén ugyanaz már õsz. Ha hozzá vesszük, esik az esõ, szürke minden, akkor igen, itt az õsz, és még csak nem is szép.
Ma reggel meg arról beszélnek a rádióban, hogy kezdõdik az õszi depressziós idõszak.
Aztán felhangzik egy reklám: Kedves mindnyájan, azért gyûltünk össze itt a temetõben, hogy a 2016-os nyarat temessük. Nem! A tamperei vidámparkban még nincs vége a nyárnak, ott szeptember 3-án lesz a nyárzáró buli. Baszki, 2 hét plusz.
Na meg az uszoda, ott is két hétig lesz még nyitva a kinti medence. De ez nem Vác, itt a kinti medence fölött nincs sátortetõ, nem lehet kint úszni, ha szakad az esõ, vagy villámlik mennydörög.
A hangulat tényleg fagyos, elment a lányom, kiürült a lakás megint, én meg azon gondolkodok, hogy a telet mivel fogom kibírni, mi lesz a következõ életcélom vagy feladatom, és az anyajegyeimen rettegek. A lábam görcsölésére már rutinosan iszom a kalciumot, lassan az agynak is vissza kellene szokni a hétköznapi rutinhoz.
A szemem most új. Izzad a monitortól, hunyorgok. Be kell szereznem egy szemüveget. Vagy rá kell szokni a répára.
Mély lélegzet.
Ma reggel látok egy jó módszert: a kolleganõnk napszemüvegben érkezik!!! A legjobb módja, hogy az esõt és a szürkeséget színesebben lássa: nem hajlandó tudomást venni róla, hogy nem süt a nap, neki ugyanúgy jó kedve van.
Ami persze mégjobban lehangol.
---
ötletek a nyár meghosszabbítására:
- napszemüveg
- napolaj
- bermuda nadrág az esõ ellenére
- strandpapucsban munkába menni
- kiülni piknikezni a vizes fûre
- elmenni úszni a fagyos tengerbe
- napfényt utánozó lámpa
- melatonin
- egy jó könyv
- vastag pamutzokni (amolyan finn gumicsizmába való)
- candy crush a meleg takaró alatt
- forró glögi (karácsonyi forró gyümölcsbor)
- egy jó könyv
- süti
- csoki
- gyertyák
...
..
.
Megvan! Repjegy és napolaj!!! Utazni. Mibõl, ha nincs pénzem?
Kész, feladom.
Ma reggel meg arról beszélnek a rádióban, hogy kezdõdik az õszi depressziós idõszak.
Aztán felhangzik egy reklám: Kedves mindnyájan, azért gyûltünk össze itt a temetõben, hogy a 2016-os nyarat temessük. Nem! A tamperei vidámparkban még nincs vége a nyárnak, ott szeptember 3-án lesz a nyárzáró buli. Baszki, 2 hét plusz.
Na meg az uszoda, ott is két hétig lesz még nyitva a kinti medence. De ez nem Vác, itt a kinti medence fölött nincs sátortetõ, nem lehet kint úszni, ha szakad az esõ, vagy villámlik mennydörög.
A hangulat tényleg fagyos, elment a lányom, kiürült a lakás megint, én meg azon gondolkodok, hogy a telet mivel fogom kibírni, mi lesz a következõ életcélom vagy feladatom, és az anyajegyeimen rettegek. A lábam görcsölésére már rutinosan iszom a kalciumot, lassan az agynak is vissza kellene szokni a hétköznapi rutinhoz.
A szemem most új. Izzad a monitortól, hunyorgok. Be kell szereznem egy szemüveget. Vagy rá kell szokni a répára.
Mély lélegzet.
Ma reggel látok egy jó módszert: a kolleganõnk napszemüvegben érkezik!!! A legjobb módja, hogy az esõt és a szürkeséget színesebben lássa: nem hajlandó tudomást venni róla, hogy nem süt a nap, neki ugyanúgy jó kedve van.
Ami persze mégjobban lehangol.
---
ötletek a nyár meghosszabbítására:
- napszemüveg
- napolaj
- bermuda nadrág az esõ ellenére
- strandpapucsban munkába menni
- kiülni piknikezni a vizes fûre
- elmenni úszni a fagyos tengerbe
- napfényt utánozó lámpa
- melatonin
- egy jó könyv
- vastag pamutzokni (amolyan finn gumicsizmába való)
- candy crush a meleg takaró alatt
- forró glögi (karácsonyi forró gyümölcsbor)
- egy jó könyv
- süti
- csoki
- gyertyák
...
..
.
Megvan! Repjegy és napolaj!!! Utazni. Mibõl, ha nincs pénzem?
Kész, feladom.
2016. augusztus 15., hétfő
Zabálás helyett
Még mindig van pocakom, bár a sok gyaloglás meg úszás miatt kisebb. Lassan elhagyom a 104 kilót is, megyek lefele, a múlt héten már voltam 103,5, pedig azt a hó végére terveztem. Ne menjünk olyan gyorsan, kicsit a hétvégén lazítottam, itt voltak a lányok, velük ettünk fagyit, áfonyás pitét, meg pizzát, s ma megint 104.0. Amivel elégedett vagyok.
Lejárt a bérletem, és a táborig már nem veszek újat, addig autóban lustulok. Cserében egy csomó mindent elintézek a héten. Lesz a gulyás grand prix, ha mégis fõzök, akkor be kell vásárolni, meg úszni is kell, meg indulnak az iskolák, talán folytatom a svédet.
Ahogy hajtok munkába, látok egy csomó nagyon kövért embert. Gondolkozom rajta, hogy csinálok egy "így eszed betegre magad" sorozatot, csak hogy meglegyen az elrettentõ példa, nehogy visszaessek. Egész bírható ez az új diéta, nem vagyok éhes, ehetek mindent, csak keveset. A zabálás, az evés öröme az, ami le lett cserélve a sport örömére. Elszomorít, hogy a korábban sportos, egészséges Finnország is kövéredik. Hát igen, a válságban nincs pénze az embereknek konditerem bérletre. A cégek sem adnak már szívesen sportutalványokat. Ahol spórolás van, ott nem jut minõségi kajára, meg mozgásra. Nekem is beette a fejembe magát a spórolás, az idõvel való spórolás ezek közül a legdruvább, nem mentem sportolni, mert az mennyire sok idõ. Meg autóval mentem, mert azzal mennyi sok idõt meg lehet spórolni.
És mit csinál az ember, ha sok az ideje? Zabál. Vagy filmet néz, és közben zabál. Vagy társaságba megy, és zabál. Vagy kirándulni megy, és viszi a piknikes kosarat, és zabál.
Lejárt a bérletem, és a táborig már nem veszek újat, addig autóban lustulok. Cserében egy csomó mindent elintézek a héten. Lesz a gulyás grand prix, ha mégis fõzök, akkor be kell vásárolni, meg úszni is kell, meg indulnak az iskolák, talán folytatom a svédet.
Ahogy hajtok munkába, látok egy csomó nagyon kövért embert. Gondolkozom rajta, hogy csinálok egy "így eszed betegre magad" sorozatot, csak hogy meglegyen az elrettentõ példa, nehogy visszaessek. Egész bírható ez az új diéta, nem vagyok éhes, ehetek mindent, csak keveset. A zabálás, az evés öröme az, ami le lett cserélve a sport örömére. Elszomorít, hogy a korábban sportos, egészséges Finnország is kövéredik. Hát igen, a válságban nincs pénze az embereknek konditerem bérletre. A cégek sem adnak már szívesen sportutalványokat. Ahol spórolás van, ott nem jut minõségi kajára, meg mozgásra. Nekem is beette a fejembe magát a spórolás, az idõvel való spórolás ezek közül a legdruvább, nem mentem sportolni, mert az mennyire sok idõ. Meg autóval mentem, mert azzal mennyi sok idõt meg lehet spórolni.
És mit csinál az ember, ha sok az ideje? Zabál. Vagy filmet néz, és közben zabál. Vagy társaságba megy, és zabál. Vagy kirándulni megy, és viszi a piknikes kosarat, és zabál.
2016. augusztus 10., szerda
Határomon vagyok
A 103 kiló úgy néz ki egy lélektani határ lesz, mondhatni support vonal, elég nehéz áttörni. Ma reggel megint csak 104.0 kiló voltam... Pedig úszok, pedig koplalok, pedig squash-ozok, pedig hanyagolom az autót, és busszal meg gyalog járok. Fájdalmas ez a megváltoztatott életmód.
Nem tudom milyen lehettem 113 kilósan, ha 103 kilósan is ronda nagy a pocakom. Persze nem csináltam rendes "ilyen volt elõtte" fotót, most meg már késõ.
Nem tudom milyen lehettem 113 kilósan, ha 103 kilósan is ronda nagy a pocakom. Persze nem csináltam rendes "ilyen volt elõtte" fotót, most meg már késõ.
2016. augusztus 8., hétfő
Finn rock? Jazz? Blues?
Porvooból hazafelé olcsó vacsora reményében betértünk egy motorestbe, és a kezembe akadt egy leárazott CD lemez, amin ezt az alábbi õs-rock zenét találtam egyik kedvenc finn elõadóm elõadásában. Fogadjátok szeretettel. J Karjalainen - Huitelee (a koncertfelvétel itt van).
2016. augusztus 7., vasárnap
42
Azt gondolnád, hogy a dohányos soha nem magányos. Ülök a hotel aulájában, ismerősökre várok, s közben nézem a hotel elé egy gyors cigire kiszaladó függőket. Nem beszélnek egymással. Magányosak. Tömegben is magányosak. Szar lehet.
Még mindig színezem az A4-es lapra nyomtatott naptárat. Ma telik be, ma telik le a 42. nap, mikor végre végleg abbahagytam a dohányzást.
Aszondja nekem a kedves főnökém, hogy a derékfájás, ami rám tört, az a nikotin manó kiabálása volt, haláltusája, hogy visszaszoktasson a dohányzásra, elvonási tünet. Hát örömmel jelentem, hogy az is elmúlt, kb 1 hete. Kész, mentes vagyok, boldog nemdohányzó. Ez is nagy dolog. És hízni sem híztam vissza ez alatt.
Míg ott ültem a hotel aljában, és néztem a reggeliről kéváspohárral az utcára siető hotellakókat, elgondolkodtam, magamba néztem, hiányzik-e a cigaretta. Arra jutottam, hogy nem. Nincs szükségem erre a társas magányra. Semmi előnye nem volt, hátránya meg rengeteg. Hát, ennek is örülök. Adok magamnak egy évet, és ha akkor is mentes vagyok, és még élek, akkor megünnepeljük.
Dedós módszer az ön-szuggesztió, meg a jutalmazós-szinezős játék, de a gamification (játékosítás) segít vizualizálni a megtett utat. Látom Cserebogi is mindig visszaszámol, hol a kirándulásig, hol egy nagyobb feladat leadásáig. Neki is bejött a módszer.
Bár azt tudnánk halálunkig mennyi időnk van még hátra... Biztos jobban osztanám be a hátralevő időt. Míg nem szorít a határidő, nehéz komolyan venni.
Még mindig színezem az A4-es lapra nyomtatott naptárat. Ma telik be, ma telik le a 42. nap, mikor végre végleg abbahagytam a dohányzást.
Aszondja nekem a kedves főnökém, hogy a derékfájás, ami rám tört, az a nikotin manó kiabálása volt, haláltusája, hogy visszaszoktasson a dohányzásra, elvonási tünet. Hát örömmel jelentem, hogy az is elmúlt, kb 1 hete. Kész, mentes vagyok, boldog nemdohányzó. Ez is nagy dolog. És hízni sem híztam vissza ez alatt.
Míg ott ültem a hotel aljában, és néztem a reggeliről kéváspohárral az utcára siető hotellakókat, elgondolkodtam, magamba néztem, hiányzik-e a cigaretta. Arra jutottam, hogy nem. Nincs szükségem erre a társas magányra. Semmi előnye nem volt, hátránya meg rengeteg. Hát, ennek is örülök. Adok magamnak egy évet, és ha akkor is mentes vagyok, és még élek, akkor megünnepeljük.
Bár azt tudnánk halálunkig mennyi időnk van még hátra... Biztos jobban osztanám be a hátralevő időt. Míg nem szorít a határidő, nehéz komolyan venni.
Stand up - a mérlegre
Megint láttam egy olyan éttermet, ahol annyit eszel, amennyit bírsz egy áron. Elgondolkodtam már korábban is, hogy ez miért éri meg, egy-egy vendég képes többet zabálni, mint amibe a kaja kerül, így a bolt könnyen csődbemegy. Össz-társadalmi szinten se jó játék az ilyet megengedni, mert elhíznak az emberek, és lesz megnövekedett TB kiadás, meg lerövidült élet.
Az összeesküvés elméletesek persze tapsolnak, mert Soros, vagy bárki tőkés örül, ha nem kell kifizetni a beállamosított nyugdíjakat, tehát a rövidüdő élet jó, ráadásul háború meg gyilkolás nélkül öli meg a demográfiai katasztrófát.
Na de most komolyan, miért jó beetetni az emberekt olcsón, hogy betegre zabálja magát? Hát azért, mert csinálnak statisztikát, meg pareto elemzést. Mert a dagadt ember az ő kuncsaftjuk, aki visszajár pizzát enni két pofára. Beetetnek, mint ahogy a horgász eteti be a vizet pecázás előtt. Oda csalogatja a dagadtot, hogy oda hozza a családját, ingyen reklám, két lábon járó. Aztán otthonról házhozszállítást kérő.
Mert a sovány ember kevés kalóriával beéri. Mert az okos ember sovány. Számol, tudja, hogy neki napi 1500 kcal az adag, abból gazdálkodik, nem megy be az ilyen edd kipukkadásig magad helyre (egy bigmac menu extra krumplival és zéró kólával már 1100 kcal, emellé már csak egy pár szál répa fér bele a sovány ember menüjébe). A dagadt ember meg zabál, neki egy 1500 kcal, vagy akár 2500 kcal vacsora meg se kottyan. Aki 1500-at eszik egy nap, az megválogatja, mit eszik (ezért megy a Michelin csillagos éttermeknek, mert ott minőségit adnak, de keveset).
Lehet fikázni a Zetort, hogy kicsi az adag, meg drága, de ha az minőségi... Szóval segítenek fogyni.
Ma az uszodában - mert a boci szigetes kirándulás és a porvooi esti séta között még elszaladtam fürdeni - csak 101,95 kilót mutatott a mérleg. Ez újabb csodával felérő rekord. Persze azt már tudom, hogy ott kb 1 kilót csal a mérleg, de már itthon is, reggel, csak 103,8 kiló voltam, ami majdnem a régi állandó volt. Basszus, a kalória számolás működik, az endomondo meg szépen köpi ki magából, hogy ma túl sokat fogytam, estére kénytelen voltam betolni egy kotipizzát. Pedig beértem volna havaji szelettel is, de abban csak 600 kcal van (körettel), míg a pizzában 900.
Elégedett vagyok magammal.
És elkerülöm az all you can eat éttermeket, mert túl nagy kihívás még az én gyenge, fejlődésben lévő akaraterőmnek.
Igen, életmód változás, napi 500 vagy több elégetett kilokalória, napi 1000-1500 méter úszás rulez. A gond csak az, hogy ahogy fogyok, egyre kevesebb kalóriát fog jelenteni az az 1000-1500 méter úszás. Mert a könnyű ember könnyebben mozog. Akkor már csak fél pizzákat ehetek. Jaj de szar lesz, soványan keveset enni. Kell valami más orális öröm után nézni. Elmegyek standup komédiának.
Az összeesküvés elméletesek persze tapsolnak, mert Soros, vagy bárki tőkés örül, ha nem kell kifizetni a beállamosított nyugdíjakat, tehát a rövidüdő élet jó, ráadásul háború meg gyilkolás nélkül öli meg a demográfiai katasztrófát.
Na de most komolyan, miért jó beetetni az emberekt olcsón, hogy betegre zabálja magát? Hát azért, mert csinálnak statisztikát, meg pareto elemzést. Mert a dagadt ember az ő kuncsaftjuk, aki visszajár pizzát enni két pofára. Beetetnek, mint ahogy a horgász eteti be a vizet pecázás előtt. Oda csalogatja a dagadtot, hogy oda hozza a családját, ingyen reklám, két lábon járó. Aztán otthonról házhozszállítást kérő.
Mert a sovány ember kevés kalóriával beéri. Mert az okos ember sovány. Számol, tudja, hogy neki napi 1500 kcal az adag, abból gazdálkodik, nem megy be az ilyen edd kipukkadásig magad helyre (egy bigmac menu extra krumplival és zéró kólával már 1100 kcal, emellé már csak egy pár szál répa fér bele a sovány ember menüjébe). A dagadt ember meg zabál, neki egy 1500 kcal, vagy akár 2500 kcal vacsora meg se kottyan. Aki 1500-at eszik egy nap, az megválogatja, mit eszik (ezért megy a Michelin csillagos éttermeknek, mert ott minőségit adnak, de keveset).
Lehet fikázni a Zetort, hogy kicsi az adag, meg drága, de ha az minőségi... Szóval segítenek fogyni.
Ma az uszodában - mert a boci szigetes kirándulás és a porvooi esti séta között még elszaladtam fürdeni - csak 101,95 kilót mutatott a mérleg. Ez újabb csodával felérő rekord. Persze azt már tudom, hogy ott kb 1 kilót csal a mérleg, de már itthon is, reggel, csak 103,8 kiló voltam, ami majdnem a régi állandó volt. Basszus, a kalória számolás működik, az endomondo meg szépen köpi ki magából, hogy ma túl sokat fogytam, estére kénytelen voltam betolni egy kotipizzát. Pedig beértem volna havaji szelettel is, de abban csak 600 kcal van (körettel), míg a pizzában 900.
Elégedett vagyok magammal.
És elkerülöm az all you can eat éttermeket, mert túl nagy kihívás még az én gyenge, fejlődésben lévő akaraterőmnek.
Igen, életmód változás, napi 500 vagy több elégetett kilokalória, napi 1000-1500 méter úszás rulez. A gond csak az, hogy ahogy fogyok, egyre kevesebb kalóriát fog jelenteni az az 1000-1500 méter úszás. Mert a könnyű ember könnyebben mozog. Akkor már csak fél pizzákat ehetek. Jaj de szar lesz, soványan keveset enni. Kell valami más orális öröm után nézni. Elmegyek standup komédiának.
2016. augusztus 5., péntek
Tóparti horror (Bodom)
Az már szinte biztos, hogy nem kullancs, de nem tudom mi az. Piros, kb 1 centis, és viszket, fáj, ma már kemény csomó van alatta. Kint ültem a tóparton, a bodomi tó partján, rövidnadrágban. Szúrást nem éreztem, de olyan szúrás jellegű fájdalmat igen, de akkor megnézve már csak egy kis rászáradt vérgömb volt a helyén, a vádlimon. Horror, nem is mesélem tovább. Meg kellett vakarnom, akkor leesett az a kis seb. Az a fura, hogy nem lapos volt rajta az alvadt vér, hanem kis golyó alakú, kb 1 mm átmérőjű. Pár percig enyhén vérzett. Azóta meg piros, és viszket. Kb 3 napja történt, nem volt benne bogár (kullancs vagy a feje), nem lett kokárdás, nem lettem lázas. Lehet bolha, darázs?, pók, hangya...
Már agyhártyagyulladást, végelgyengülést, és templomi temetést vizionálok. Mondjuk jobb, mint a rák, nem nagyon lenne időm kétségbeesni.
Az ember nem mehet ki már sehova, mert a világ tele van mindenféle veszéllyel, az erdő viperával, szúnyoggal, medvével, farkassal meg őzzel, meg bevándorlóval, meg adószedővel. Az égen a nap, meg a chemtrail, meg a villámok. Ki tudja, honnan mi csap le és mikor. (Imádkozok is buzgón, de lehet, hogy kevés?) Rettegek már a telefon zümmögésére, az uszodai zuhanyzóban megjelenő takarítónénitől. Minden veszélyes.
"...Csak a szelíd farkasok nem tesznek kárt bennünk!"
Már agyhártyagyulladást, végelgyengülést, és templomi temetést vizionálok. Mondjuk jobb, mint a rák, nem nagyon lenne időm kétségbeesni.
Az ember nem mehet ki már sehova, mert a világ tele van mindenféle veszéllyel, az erdő viperával, szúnyoggal, medvével, farkassal meg őzzel, meg bevándorlóval, meg adószedővel. Az égen a nap, meg a chemtrail, meg a villámok. Ki tudja, honnan mi csap le és mikor. (Imádkozok is buzgón, de lehet, hogy kevés?) Rettegek már a telefon zümmögésére, az uszodai zuhanyzóban megjelenő takarítónénitől. Minden veszélyes.
"...Csak a szelíd farkasok nem tesznek kárt bennünk!"
Bojkott
Még el sem kezdõdött, de már mennek az elõadások. Gondolom a következõ hetekben a csapból is olimpia fog folyni, azt hiszem egy ideig offline leszek, mert baromira nem érdekel sem a hazafias szurkolás a "mieinknek", sem a csoda teljesitmény. Olyan ez, mint amikor valaki kiábrándul a télapóból.
Kezdte átvenni az uralmat felettem a Candy Crush Saga. Még "csak" az 570. pálya körül tartok, de már egyre nehezebb, és sokszor 1-2 hétig próbálkozok, mire egy pályát megcsinálok. Most ünnepélyesen (újra) töröltem a telefonomról, és a buszon több idõm marad olvasni az Oneiron-t.
Tegnap elolvastam az Oneiron végét. Nem tudom mi lesz a következõ mintegy 320 oldalon, de a vége ismeretében már mindegy is. Azt hiszem még soha nem olvastam el 420 oldalas könyvet. S lehet, hogy most sem fogok. BZ szokta mondani, hogy aki a mondanivalóját nem tudja 80 oldalban kifejteni, az nem tud írni. Mondjuk azt egy teljesen másfajta mûfajra mondta, ahol csak 3 fontos dolgot említ meg egy szerzõ az új mûvében. Ennyi nóvumot képes egy tudós kipréselni magából. Mi lesz akkor Petõfikkel, Jókaikkal?
Jut eszembe, az Édentõl keletre, meg a Sinuhe is hosszabb lehetett mint 400 oldal.
Mindenesetre nem ezért nem olvasom végig, hanem azért, mert az elsõ példány csak 1 hónapig lehetett nálam, és nem lehetett hosszabbítani. Kb 400 példány van a könyvtárban, és még mindig 2500-an várnak rá sorban. Most, a 80. oldal után visszavittem, és az újdonságos polcon találtam egy kötetet belõle, ami 2 hétig lehet nálam. Van, aki ennyi idõ alatt kiolvassa? Gondolom K* igen, de én nem olvasok olyan gyorsan. Szóval addig tudom olvasni, amíg tudom hosszabbítani. Ha nem, nem, majd jön valami más, roskadoznak a polcaim a könyvektõl.
Így is nagy teljesítmény, hogy tudok olvasni, a buszon 5-10 oldalt (ha épp nem enged a játék játszani), otthon este 0-25 oldalt, attól függõen, mennyire vagyok fáradt, mennyire állank keresztbe a szemeim.
Csoda dolog ez a kultúra kártya. Pontosabban az önkénteskedés. A héten megsétáltattam a barátom, kivittem a tópartra, friss levegõre. Máskor koncertre vagy múzeumba megyünk. Ezért, hogy mehessünk, kaptam én is ingyenes kultúra kártyát a várostól, amivel pár programra ingyen bemehetek. Ez a honorárium az ingyenes munkámért. Cserébe csupa olyan dolgot csinálunk, ami nekem is jó (lógok hetente 2-3 órát a munkából).
Tegnap kezdték árusítani a jegyeket az Espoo Ciné filmfesztiválra, gyorsan megvettem 4 jegyet. Ha már ott jártam, megkérdeztem, van-e jegy az esti rádió filharmonikus orkesztra koncertjére, volt, így kénytelen voltam tegnap Mozartot és Brahmsot hallgatni, jó minõségben. Jó volt. Most Dvorzak egyik koncertjét keresem, talán a 9. szimfoniát, aminek olyan data-bummos a vége, amit K*-val láttunk. Hallottunk. Meghallgatnám újra.
A gond az, hogy a hó vége tele van programokkal, nekem meg már van repjegyem. Remélem lesz olyan jó, mint amire itt nem tudok elmenni. A másik meg az éves gulyás fesztivál, és most olyan hangulatban vagyok, hogy "Tudod mit medve? baszd meg a fûnyíród!", vagyis hogy el sem megyek rá, nem hogy nem nyerem meg, de részt sem veszek, nem leszek zsûri tag, nem segítek, és kész, mert csak. Inkább a filmfesztiválon nézek meg még egy pár más ingyen filmet. Miért? Mert nem találok segítõket, mindenki saját csapatban indul.
Mondhatni ezt is bojkottálom.
Kezdte átvenni az uralmat felettem a Candy Crush Saga. Még "csak" az 570. pálya körül tartok, de már egyre nehezebb, és sokszor 1-2 hétig próbálkozok, mire egy pályát megcsinálok. Most ünnepélyesen (újra) töröltem a telefonomról, és a buszon több idõm marad olvasni az Oneiron-t.
Tegnap elolvastam az Oneiron végét. Nem tudom mi lesz a következõ mintegy 320 oldalon, de a vége ismeretében már mindegy is. Azt hiszem még soha nem olvastam el 420 oldalas könyvet. S lehet, hogy most sem fogok. BZ szokta mondani, hogy aki a mondanivalóját nem tudja 80 oldalban kifejteni, az nem tud írni. Mondjuk azt egy teljesen másfajta mûfajra mondta, ahol csak 3 fontos dolgot említ meg egy szerzõ az új mûvében. Ennyi nóvumot képes egy tudós kipréselni magából. Mi lesz akkor Petõfikkel, Jókaikkal?
Jut eszembe, az Édentõl keletre, meg a Sinuhe is hosszabb lehetett mint 400 oldal.
Mindenesetre nem ezért nem olvasom végig, hanem azért, mert az elsõ példány csak 1 hónapig lehetett nálam, és nem lehetett hosszabbítani. Kb 400 példány van a könyvtárban, és még mindig 2500-an várnak rá sorban. Most, a 80. oldal után visszavittem, és az újdonságos polcon találtam egy kötetet belõle, ami 2 hétig lehet nálam. Van, aki ennyi idõ alatt kiolvassa? Gondolom K* igen, de én nem olvasok olyan gyorsan. Szóval addig tudom olvasni, amíg tudom hosszabbítani. Ha nem, nem, majd jön valami más, roskadoznak a polcaim a könyvektõl.
Így is nagy teljesítmény, hogy tudok olvasni, a buszon 5-10 oldalt (ha épp nem enged a játék játszani), otthon este 0-25 oldalt, attól függõen, mennyire vagyok fáradt, mennyire állank keresztbe a szemeim.
Csoda dolog ez a kultúra kártya. Pontosabban az önkénteskedés. A héten megsétáltattam a barátom, kivittem a tópartra, friss levegõre. Máskor koncertre vagy múzeumba megyünk. Ezért, hogy mehessünk, kaptam én is ingyenes kultúra kártyát a várostól, amivel pár programra ingyen bemehetek. Ez a honorárium az ingyenes munkámért. Cserébe csupa olyan dolgot csinálunk, ami nekem is jó (lógok hetente 2-3 órát a munkából).
Tegnap kezdték árusítani a jegyeket az Espoo Ciné filmfesztiválra, gyorsan megvettem 4 jegyet. Ha már ott jártam, megkérdeztem, van-e jegy az esti rádió filharmonikus orkesztra koncertjére, volt, így kénytelen voltam tegnap Mozartot és Brahmsot hallgatni, jó minõségben. Jó volt. Most Dvorzak egyik koncertjét keresem, talán a 9. szimfoniát, aminek olyan data-bummos a vége, amit K*-val láttunk. Hallottunk. Meghallgatnám újra.
A gond az, hogy a hó vége tele van programokkal, nekem meg már van repjegyem. Remélem lesz olyan jó, mint amire itt nem tudok elmenni. A másik meg az éves gulyás fesztivál, és most olyan hangulatban vagyok, hogy "Tudod mit medve? baszd meg a fûnyíród!", vagyis hogy el sem megyek rá, nem hogy nem nyerem meg, de részt sem veszek, nem leszek zsûri tag, nem segítek, és kész, mert csak. Inkább a filmfesztiválon nézek meg még egy pár más ingyen filmet. Miért? Mert nem találok segítõket, mindenki saját csapatban indul.
Mondhatni ezt is bojkottálom.
2016. augusztus 2., kedd
Karma
Most ez a finn menõ. Mármint nem itt, hanem a tengerentúlon.
A Karma. Alma. Kicsit pufi, de jó a hangja.
A Karma. Alma. Kicsit pufi, de jó a hangja.
2016. augusztus 1., hétfő
Ujabb rekord
Tegnap ujabb rekordot dontottem, a sajat uszas rekordomat szarnyaltam tul. Azt hiszem 1100 meter volt eddig a legtobb, most 800 meter korul arra gondoltam, hogy tartok egy kis szunetet, es visszajovok uszni meg 2-300 metert. De a 800 meteres fordulonal 2 ember is allt a medence szelen, igy hat gyorsan fordulnom kellett, es 1000 meter lett belole, aztan tartottam szunetet, es ereztem, hogy itt dolni fog a rekord, mert szandekomban allt meg 200 meterre visszajonni. Az meg olyan konnyen ment, hogy 500 lett belole. Kozben olvastam a halal utan veszekedo csajokrol. Az egyik azert halt meg, mert szellemi vezetoje lett egy csomo masik embernek, a "muveszeteben" keveredik a zsidosag meg az aszketizmus, talan a joga is, a BMI-je 12 ala ment. Nem tudom, hogy az egy 180 centis csajnal mennyit jelent, de nekem most epp 33.3 a BMI, es buszke vagyok ra (az uszodaban 103.3 kilot mutatott mar csak a merleg, az 8.2 kilos fogyas, kevesebb mint 2 honap alatt).
Hat, sikerelmeny van. Nyari diszko zenere valo ugralassal regeneralom magam. Hiaba, mert ma reggel megint 105 folott mutat az otthoni merleg. Szerintem sok volt tegnap a teszta, meg az afonyas pite, vagy rossz a merleg az uszodaban.
Hat, sikerelmeny van. Nyari diszko zenere valo ugralassal regeneralom magam. Hiaba, mert ma reggel megint 105 folott mutat az otthoni merleg. Szerintem sok volt tegnap a teszta, meg az afonyas pite, vagy rossz a merleg az uszodaban.
(figyeld a basszus dallamát és ritmuasát, érdekes)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)