Hülye vagyok

Mondjátok, miért nem látja mindenki azt amit én látok, és miért nem érzi mindenki azt, amit én érzek? Miért kell mindenkinek mindent elmagyarázni? Lefordíthatom, hogy jobban értsed: Miért van tele a világ hülyékkel?

Hogy definiálod azt, hogy hülye? Úgy, hogy nem érti meg azt, amit mondasz. Ha sokadszorra mondod, máshogy, lassan, tagoltan, szájbarágósan, akkor is. Csak a saját igazát hajtogatja.

Mi van, ha én vagyok a hülye, és mindenki más normális? Mi van, ha én vagyok az a szerencsétlen autós, aki szembe megy az autópályán a forgalommal?

Ha én vagyok a viszonyítási alap, az inercia rendszer, akkor hozzám képest mindenki hülye. Ha elfogadom, hogy nekik is igazuk lehet, és az õ irányuk a helyes, akkor én vagyok a hülye.

Na és akkor beindul az énvédő mechanizmus, az nem lehet, hogy ennyire rossz legyek, ennyire hülye legyek, hogy ne ismerjem fel, hogy nincs igazam, és ragaszkodok a magam igazához a végsőkig.

Aztán mikor egyre többen jönnek szembe, meginog a hitem a saját igazamban, és úgy járok, mint az a szerencsétlen kísérleti alany, aki kénytelen volt pirosat mondani a kékre, mert mindenki más pirosat mondott rá.

Előbb-utóbb beadom a derekam, és úgy teszek, mint a többi agymosott, de addig csak a feszültség nő bennem, már lassan felrobbanok.

(Közben kiderül, hogy olyan, hogy valaki átlagos, nincs is.)

Nehéz.