Minden szép és jó

Végülis egész jó most, azt mondta az orvos, hogy nincs hasi áttétem. Mondtam már? Nem azt mondta, hogy nem vagyok beteg, hanem a hasamban nincs áttét. Ami azért jó hír, azt hiszem. Talán azt mondtam, hogy pár hete eldöntöttem, hogy elkezdek élni, és mindig abból hozom ki a legjobbat, ami van. Persze dobál itt mindenfélét az élet, de inkább ugrálom át az akadályokat, mint feküdjek egy tepsiben, nem?

A kolbászos Feri írt a finn EÜ rendszerről, és teljesen igaza van.
A finn iskolarendszer is egy nagy szar, arról is írt, azt is alá tudom írni.

Ezekből nem tudom, hogy lehet a legjobbat kihozni. Hogy lehet a gyereket megvédeni, ha akkor, amikor az iskolára és a tanárokra van bízva, nem védik meg a csúfolástól, és nem vigasztalják meg ha sír. A finnek lelketlenek, kefélni is úgy kefélnek, hogy a lány hanyattdobja magát, és azt mondja csinálj, amit akarsz.
De nem ez a legszarabb, hanem az, amikor honvágyad van, és eszedbe jut, hogy otthon még szarabb lenne.
A finnekre mondjuk hogy szabálykövető birkák, mikor a magyarok is annyira birkák, hogy mindig a nagyvezírt követik, nem tudnak élni a demokráciában, és nem képesek elkergetni a nyilvánvaló diktátort.
Keseregni, azt tudunk.

A kocsi nyugalomban, gondolom rendbe jön, péntek van, ami azt jelenti holnap tovább alhatunk, ha tudunk, ha meg nem, akkor lehet olvasni, gyereknek vajaskenyeret kenni (soha nem fogja megtudni milyen finom a pecsenyezsíros kenyér zománcos vájlingból zöldpaprikával), lehet vendégeket hívni délutánra, ki lehet őket rúgni korábban, mikor végre belelendülnek a játékba, hogy el tudjak menni a finn haver koncertjére, lehet tervezgetni, kilókat és kalóriákat számolni, lehet pénzügyi tervet csinálni, lehet gatyába rázni magam, végre elmosogatni, felporszívózni, és még annyi mindenre jut idő, akár sportolni, akár sopánkodni is, de minek, mikor az élet szép, de legalábbis szebb mint... mint mi?... mint te, mondja a dal.

Ma szent Patrikot ünneplünk. Nem tudom ki volt, de ünnepelni jó.

Jobb mint szomorkodni és panaszkodni. Az élet előbb-utóbb mindenkinek véget ér, hát tegyük emlékezetessé vagy élvezetessé.

Ki mondta tegnap, hogy nem a megérkezés a cél, hanem az utazás?