A kolléganőm erős hívő, a férje lelkipásztor, és van egy saját kis gyülekezetük. A múltkor valakit haza vittem a templomból, s pont a kis kápolnájuk előtt parkoltam le. Nem tudtam, hogy ott vannak, pedig már csábított, hogy nézzem meg az õ istentiszteletüket. Most megnéztem, nem tetszett. Szeretek elvegyülni a padok között a tömegben, itt meg összesen volt 9-10 ember, és kezükben füzet vagy könyv, állva énekeltek. Nem az én világom.
Ahogy ott beszélgetek az ismerőssel, támasztjuk az autót, és épp felfedezem a kolléganőmet az üvegablakon túl (kb olyan, mint a kisbolt volt a Lukács 1-ben: nagy üvegfal, minden látszik, még a bolti eladó vastag fehér zoknija is a nagy fehér fapapucsban), az emeletes ház földszintjén kialakított gyülekezeti teremben, már szalad is ki, hogy jó helyen járok, nyugodtan menjek be, szeretettel várnak.
Azóta nem jártam ott, nem nekem való az ilyen mini-gyülekezet, ahol a furcsa gondolkodásomból és kíváncsi kérdéseimből még bajom lehetne. De azért szoktunk beszélgetni az élet dolgairól, hogy nem elég erős a hitem, mert ha igazán bíznék Jézusban, nem félnék, és nem lennék depressziós. (Meg akkor beszélne hozzám, s utat mutatna, de az én személyes Jézusom nem beszél hozzám. Mondtam már?)
Néha olyanokat is végig kell hallgatnom, hogy rossz helyen vagyok, mert a bibliakör a sátántól való, mert minden pap, vagy hittan tanító máshogy, saját szája íze szerint magyarázza az írást (nem szabad hallgatnunk a hamis prófétákra), pedig azt csak úgy lehet eredeti formájában megérteni, ha magam olvasom és tanulmányozom, az õ pásztoruk segítségével.
Itt felfedezni véltem egy ellentmondást, s azóta kerülöm ezt a témát, szigorúan csak "ökumenikus" gondolatokat vagyok hajlandó váltani vele (pedig mind a ketten lutheránusnak valljuk magunkat), s nagyon óvatosan, nehogy még egyszer megkapjam, hogy az ördög szolgája vagyok, s ha oda járok, ahova (3 templomba járok, a kevert stratégia miatt), akkor nem lesz belőlem hívő, csak a saját sorsától menekülő szerencsétlen barom.
Nem tart már sokáig: ma dobozolunk, másik emeletre költözök a szervezeti átalakítás, stratégia váltás, agile transzformáció, meg minden jegyében, avagy következményeként. Nem szeretem az ilyen változásokat, diplomamunkát írtam belőle, és meglátásom szerint nem lesz jó, sokaknak nem fog tetszeni, sokan el fognak menni, s itt maradunk tapasztalt öreg szakemberek nélkül, akik a dolog csínját meg bínját ismerik. Borítékolom a szenvedést. Azt hiszem, nem hiszek az ilyen eget-megváltó, üzleti tanácsadók (hamis próféták!) által megálmodott szervezeti átalakításban. És nem hiszek benne, hogy az agile megoldás lenne egy olyan túlszabályzott területen, mint az orvoslás, ahol amerikai szövetségi ügynökök (F D A) dokumentációs követelményeinek kell napra készen megfelelni.
Azt hiszem, holnaptól élni fogok a távmunka lehetőségével. Vagy csak egyszerűen kiégek, s haza megyek regenerálni magam. Mennyivel könnyebb a problémák elől elszaladni, mint szembenézni velük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése