Ugye a csili betett a héten. Olvasgatom a jövõ heti Sanna kaja-szartyra (Sannan ruokakassi, Sanna's food bag) szolgáltatás receptjét, és elszörnyedve konstatálom, hogy a jövõ héten önkezûleg elvégzett kajfõzés egyharmada (3 vacsorából 1) csilis curry lenne, nagyon csípõs, számomra ehetetlen. Gyorsan le is mondtam a rendelést, lévén repjegyem csütörtök estére, s ha hétfõn késõn este meg is jön a kiszállítás, marad 2 estém fõzni, de azokon az estéken van már programom, vallási és válási körök. Hosszú kések (és fakanalak) éjszakájának nézek elébe...
Jaj, istenem, a világ a szakadék felé száguld, és egyre gyorsít...
(ez most valami másról jutott eszembe)
Csütörtökön osztály-értekezleten elsütöttem egy poént. Mondja a projekt manager, hogy szépen beindult az új projekt, a burn-down chart végre elindult lefelé, a velocity 125 storypoint, ami jó, de ha el akarjuk érni a másfél év múlva esedékes projekt zárást, gyorsítanunk kell. Mondom kb 35 kollega elõtt, "no problem, tomorrow we have the accelerator training" semmi gond, holnap lesz a gyorsító tanfolyam (ahol a sugárterápiában használt részecskegyorsító fizikáját és mûszaki megvalósítását tervezték bemutatni). Csak aztán jött a forgalomlassító sztrájk a busztársaság részérõl, mint demokratikus jog, s így a kollegák, meg a tanfolyamot tartók sem tudtak beutazni a munkahelyre, s elhalasztották az egészet egy héttel, akkorra, amikor épp a sugárhajtással fogok ismerkedni.
Mennyivel jobb lenne egy olyan országban élni, ahol nincs demokrácia, meg sztrájkjog, ahol senki nem állíthatja meg a tömegközlekedést...
Hát, majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése