Advent

Karácsonyi tülekedés az utcán és a boltokban.
A Lidl biztonságos, finom a bejgli, friss a kifli, és nincs nagy tömeg.
Rossz könyvesboltba megyek, összeszedem a keresett könyveket. A pénztárnál döbbenek: nem fogadja el a Libri kártyát, de megadja szó nélkül a 10% kedvezményt.
Mindenki siet, az autók összecsúsznak a Rákóczi úton, egy másik belehajt a villamosmegállóba a körúton, ismerős garázskapuja beragad, segítséget kér, nem tud elmenni last minute bevásárolni.
Eszembe jut, hogy ilyenkor nem jó haza jönni, de hagyom, hadd áramoljon az érzés, konstatálom mások idegességét, nem hagyom, hogy hasson rám.
Kész vagyok.
Voltam színhazban, moziban, aludtam is.
Kb ilyen a boldogság?
A csomag bepakolva, lemérve.
Süt a nap, kedvem lenne dalolni, elmegyek a templomba.
Visszafelé veszek még gubának való kiflit, szereti a gyerek, nálunk nem kapni.
A pénztárnál egy nő szól, hogy maga elé enged. Mondom hagyja, nem sietek, a gépem csak este 8-kor indul. Kérdi hova, mondom. A kijáratnál jó utat kíván. Összekacsintunk, ő sem siet. Ő is tudja már. Boldog karácsonyt kívánok.
A parkolóban csillaghegyi krisnás kér adományt. Kisebb nincs, adok egy sárgát. Köszöni, ad egy könyvet cserébe. Mondom finomakat főznek, szoktam bejárni enni hozzájuk. Mindig rám szólnak, ha elfelejtem levenni a cipőm.
Igen, most nyugodt, és békés, és mosolygós az advent.
A konyhaablakomban álló 4 gyertyára gondolok.
Éjfél után, ha hazaérek, a kipakolas idejere meggyújtom a negyediket.
El ne felejtsem beáztatni a babot.
Aszalt szilvás bableves lesz karácsonyra, mákos gubával, bejglivel.
Azt hiszem nem hívok idén barátokat, egyedül is jól vagyok.