Szerelõk

Még a kakas sem kukorékolt, még épp csak kibukkant a nap a szomszéd erdõ fái között, épp csak átfordultam a másik oldalamra, mikor hajnali fél nyolckor megjöttek a szerelõk. Nekiáltak szétbaltázni a bejárati ajtó melletti beépített szerkényt, alatta a földben van elrejtve a lakásba bejövõ hideg és melegvíz elosztó, amit ma kicserélnek. Tegnap este kellett volna jönniük, és a gondnok szerint reggel fél 9-ig használhattam volna a fürdõt, így kénytelen voltam elhalasztani a mosakodást és a fogmosást a munkahelyre érésig. Kb 7:40-kor elhagytam a lakást, még le sem parkoltam a kocsit, mikor 8 óra tájban csöng a telefon, a gondnok az, kérdi, hogy miért nincs áram a lakásban. Mondom amikor eljöttem még égett a lámpa a bejáratnál, a baltás emberek ott matattak, a fürdõben (holt biztos vagyok benne, hogy nem kellett zseblámpát használnom), és ha ott most nincs áram, akkor csinálják vissza. Persze baltával nem lehet hegeszteni, akkor keressenek olyan embert, akinek jobb szerszámai vannak. Ennyiben maradtunk.

Ma enyém a gyerek, meg a szünet miatt holnap és holnap után is, tehát délután korán megyek haza, hogy menjünk lubickolni (ha épp nem esik az esõ) vagy valami más aktív szabadidõs programot csinálni. Remélem addigra helyre állítják a vizet és az áramot is. Bár az áram annyira nem fontos, akkor legalább nem tudunk sem tévézni, sem internetezni, s kénytelenek leszünk kimozdulni, mondjuk az erdõbe, vagy kerékpározni, vagy valamelyik tóra vagy a tengerre fürdeni.

Nem is olyan egyértelmû, ha az embert valami rossz hír éri, hogy az rossz-e. Mert minden rosszban van valami jó is.

Még keresem, hogy ebben a szédülésben, ami harmadnapja tart, mi jó lehet.