Szabadság

A szabadságot egy héttel el kellet tolni, mert annyira nagy volt a projekt végi hajrá, és épp csak ennyi hiányzott, hogy befejezzem a tesztjeimet. Az utolsó nap így is elég kapkodósra sikerült. Aztán jött a gyerek, mentünk a strandra, megjött a kánikula. Ma fákon kifeszített köteleken mászkáltunk, aztán megint úszás, és most, ahogy a hajón nézem a távol maradó szárazföldet, érzem igazán, hogy nem érzem a lábaimat. Az a fajta kellemes fáradtság. A kaja finom, a tenger csendes, a hajó motorja halkan dudorász (értelmes ige ez? írjam, hogy duruzsol?), s ami a legfőbb, az út sokáig tart, és a kabinomon nincs ablak. Ami azt jelenti, hogy nem zavar a éjszakai világosság, tudok majd aludni, hogy aztán a nagy cet a hasábol korán kivessen, s holnap újra lejárjam a lábam.

Ha ez a kirándulás nem segít, nem segít rajtam semmi. Tengerre magyar!