Elgyászolni

Helló! Újra itt vagyok.

Pár napja jött egy kérdés, mi van velem, mert csendben vagyok, a blogra sem írok. Mondom semmi nem jó, munkahelyváltás törölve, vagyis mégse, de nem úgy, továbbra sem tudok aludni, pedig kb egy éve nyafogok, hogy nem tudok aludni, akkortájt olvastam a "I can make you sleep" könyvet, a jelek szerint hiába, és amúgy is, tele van a torkom mindenféle panasszal, a reggeli fagyokkal, a szédüléssel, az orvossal, aki trombózis gyanúval majdnem törli a hangulatomat javítandó szervezett röp-utazást a családi kórházlátogató szülinapra.

Az autószerelőm mondja, hogy ismeri, ez depresszió, neki is volt, szedjem össze magam, tűzzek ki kisebb célokat, ne bántsam magam, hanem kényeztessem. Hja. Az olyan könnyű. Azt mondja, hogy valamiben kudarcot vallottam, és ezért büntetem magam. És tényleg, most soroljam?

Tisza Kata írja, hogy a rossz kapcsolatokat is el lehet gyászolni, el lehet akkor gyászolni minden vágyott és el nem ért célt is. Nem lett belőlem űrhajós, vadakat terelő juhász, de még csak mélyzsebű vagy korrekt politikus sem lett, nem leszek már Magyarország királya, nem lesz fehér lovam, és nem érdekel se a golf, se a vitorlás. Családapa sem lesz már belőlem soha, kinek kell egy ilyen bevándorló, szőrös kövér két lábon járó tehetetlenség? Most mondjam azt, hogy nem ide jöttem, nem ezt akartam?

Nem szeretem a temetőket, ráadásul itt nincs is senki ismerős eltemetve, a szüleim még élnek, nagyszülők messze, s nem szeretek arra emlékezni, hogy egyszer majd nekünk is csomagolni kell, szembe nézni a leélt életünkkel, és elszámolni minden meg nem élt pillanattal, minden elszalasztott lehetőséggel, elmulasztott segítségnyújtással, az önzőséggel és lustasággal... Pál Feri írja, hogy meg lehet tanulni gyászolni, a kérdés, akarom-e? Most kimennék a temetőbe, nézegethetném a sírfeliratokat, törődhetnék magammal, de nem tehetem, most én törődök a hozzám legközelebb állóval, aki pedig tüntetve tiltakozik, hogy róla nem kell gondoskodni.

Nem vagyok jó még neki se. Felírom a backlogra, hogy ezt is el kell majd gyászolni.