Randiztam egy bulgár nõvel, elmentünk kávézni. Kiderült, hogy nem iszik kávét. Az egész nagyon gáz volt. Megfogadtam: soha többet nem randizok senkivel. Az ember kipakolja a lapjait, aztán a válasz már az elsõ alacsony küszöbös beszélgetés után szívecskék, aztán a szerelmével üldöz, s azt kérdezi mikor láthat. Próbálok udvariasan kitérni, gondolom hamarosan utánam az egész maffia.
Azt hittem ezen a dolgon már rég túl vagyok, erre tessék, újra és újra visszaesek.
Nem tudom miért. Be vagyok zsongva? Talán a tavasz közeledik?
---
Ma kisütött a nap, kimentem a rózsakertbe, szedtem egy csokor d-vitamint. A madarászok kukkerrel nézik (közelrõl) a madarak szeretkezését. Hajnalban esett a hó, de most megint tavasz van. Meg van bolondulva a világ. (Február 2, megjelentek az elsõ legyek és szúnyogok. Lehet, hogy a kullancsok is?)
---
Február másodikán geocache-t kerestem. Találtam 2 ügyesen álcázott dobozot. A harmadikat egy átázott, sáros, süppedõs mezõ szélén, vörösfenyõ gyökerénél kerestem. (Kullancsok?) Este 02.02.2020 klo 20:20-kor akartam regisztrálni, de mint kiderült, beljebb kellett menni az erdõbe, messze az országúttól, a sötétben. A randira felvett szép ruhámban. A telefonommal világítottam, és mielõtt megtaláltam volna, lemerült. Ott áltam kb 30 méter mélyen a bozótosban, hatalmas fák sötétjében, körülöttem vadállatok (nyulak, õzek, medvék, farkasok, kígyók, baglyok). Amíg volt lámpám, észre sem vettem, de amint kialudt, megijedtem. Rendesen elkeztem félni. A kivilágított erdei úton sem merek bemenni este az erdõbe, most meg út nélkül, a sarat dagasztva, csak a célra koncentrálva észre sem vettem, hogy milyen messzire kerültem.
Azt hiszem, ha van cél, ami felé törekszem, kevésbé jönnek elõ a félelmek. Akkor adott a feladat, keresni kell új célokat.
---
A randi ilyen lett volna, új élet értelme, a megismerés izgalma... De azért nem kellene ennyire leereszteni azt a lécet...
1 megjegyzés:
szerintem is nagyon gyanús minden ember, aki nem kávézik... ;)
Megjegyzés küldése