Adatlopás

A finn média tele van egy adatlopásos esettel: egy magánvállalkozás, akik pszichoterápiás szolgáltatást nyújtanak (gyakorlatilag közvetítik a pácienst a megfelelõ pszichológushoz, aki velük szerzõdött), az adatbázisát feltörték és kb 40 ezer páciens adatai (név, cím, email, személyi szám = taj szám, és az üléseken készült feljegyzések) került illetéktelenek kezébe. Nagy a gáz: a személyi szám ismeretében interneten hitelre lehet vásárolni, ki lehet jelenteni valakit a lakásából, átíratni az autóját, vagy ki tudja mi mindent lehet csinálni a nevében, de ami még nagyobb gáz: érzékeny személyes információ szivároghat ki, olyan dolgok, amire a pszichológusnak titoktartási kötelezettsége van.

Ez most engem is elgondolkodtatott, az alvás problémám miatt, mikor az üzemorvos elküldött kognitív terápiát keresni, kértem tõlük idõpontot, és egyet meg is néztem egy ingyenes 20 perces "ülés" alatt. (A néni nem volt kompetens, nem mentem vissza.) Nem tudom, mennyi és milyen információ került a rendszerükbe errõl, elvileg olyan, amivel zsarolni lehet, nem nagyon.

Mindenesetre zavar, hogy a vagyonkám megõrzése érdekében kénytelen vagyok csõdeljárást kérni magam ellen (ne tudjanak felvenni a nevemben hitelt), le kell(ene) tiltani az internetes jelenlétemet (facebook még ok, átnevezem magam, de a LinkedIn, amin keresztül valaki megtalált és csomagot küldött, kell a szakmai karrier miatt). Eddig azt gondoltam, hogy ha az életünk nyitott könyv, az nem baj, most meg leginkább azt látom, hogy jobb, ha nem vagyunk jelen online. 

Azt nem tudom, hogy ha nincs Linkedin, kapunk-e munkát, ha nincs facebook, hogy kommunikálok a gyerekekkel.

Nem jó ez így. Nincs tökéletes adatvédelem, nincs tökéletes biztonság. Mint ahogy nincs tökéletes nyugalom, éjszakai alvás, és szívritmus se, fõleg ezek után.