A sokadik korona tesztem is negatív lett. Így ma elmehettem egy szakemberhez, aki professzor egyben valami helyi egyetemen a faluban (rákerestem, száz fölött van a publikációi száma), és félelem nélkül belekukucskált a torkomba, le a hangszálakig, és szerencsére nem találta az okát miért vagyok folyton rekedt és miért nem érnek össze a fogaim. Na majd az ultrahang, megint...
Ma kivételesen a mandulám sem fájt annyira, és amíg az orvosnál voltam, nem szédültem. Ami arra enged következtetni, hogy a kedves beteg képzelődik, vagy szimulál, haza mehet.
Az is jó volt, hogy ma átjött a gyerek, hozta a barátnőjét tanulni, és leadta a karácsonyi rendelést, van miért élni.
Mi még? A munka miatt nem nagyon izgattam magam, nem is nagyon volt időm, mert az egészet elvitte a googlizas, próbáltam lefordítani a hipotezisem az orbánc, vizesedés, és sípoló légzés között. Pedig megérdemli a munkahelyem, hogy dolgozzak, adtak 1.2% fizetésemelést, meg kb fél havi bonuszt. Bezzeg egy céges telefont nem adnak, hogy ingyen hívhassam az üzemorvosi rendelőt.
Szerencsére estére, mire véget ért a big brother, visszatértek a tünetek is. Azért jó, hogy ma meg tudtam rágni a pizzát.
Tegnap este itt aludt az egyik nővér, adtam neki vacsorát, reggelit, aztán elment dolgára. Este elmondtuk együtt a miatyánkot. Finnül, ő csak finnül tudja.
Most nem tudom mit csináljak. Hogyan tovább?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése