Lehangolt

Hirtelen jött hétvégi program: csináltassunk rinocérosz-bőrt, evezzük körbe a szigetet széllel szemben, és mártózzunk meg a folyó 13 fokos vizében szauna után. A legrosszabb a szúnyog-invázió volt (aka rinocérosz-bőr botoxolás szúnyog-ormánnyal).

Grilleztünk, az jó volt, bár azt utálom. A beton stég víz alatt volt, olvastuk, a nagyobb áradás elkerülése miatt most jobban nyitják a Kymi folyó felső zsilipjeit. Olyan volt gazolni (bokáig érő vízben gumicsizmában szedni ki a móló betonlapjai közé nőtt, a víz által kiáztatott füvet és pitypangot) mintha elárasztott rizsföldön lettünk volna.

Estére baromira elfáradtam, a fülem és torkom fáj. A gyereknek is, holnap kihagyja az iskolát. Az iskolaváltáshoz szükséges papirokat beadtuk. Mert a jobbik tanárról is kiderült, hogy egy tahó. Ennyi volt, betelt. Majd ha már az új iskolába jár, kiteregetjük a szennyest a gyerekek hibáztatásáról és a maximalista (tényleg agyi beteg) tanárról.

Közben azon gondolkodom, hogy hogyan tudnám biztosítani egy régi barátomat arról, hogy a titkai nálam biztonságban vannak. Nem, soha nem adnám ki senkinek. (most előkerült egy közös kiránduláson készült fotó)

Belemásztam a fogyókúrás excel táblámba. 2018 óta nem írtam bele. Találtam benne egy "panaszkodó (kifogások)" nevű lapot. Azon azt (2017 augusztusából), hogy április óta fáj a bal fülem és a torkom. Ultrahang és hasi CT-n nem találtak semmit. (Most ugynez miatt MR lesz.)

Nem tudok időben elmenni aludni. Mondjuk holnap nem kell korán kelni, mert a gyerek nem megy iskolába, nem kell vinni.

Kavarognak bennem a gondolatok. Az élet, a világmindenség, meg minden. Szerelmek. Barátok. Hol vannak? Én hol vagyok, 49 és fél évesen?

Anyukám holnap kap jód izotópot. Sugározni fog. Nem vagyok ott, de gondolok rájuk. Apura is, aki lassan már nem önellátó.

A fiam tanul finnül, család egyesítésen gondolkodik. Majd befogom az udvart felásni, új füvet vetni, gipszkarton falat szerelni (ajtó kell a hálóra, ahol lakni fog), és ha jól megy, konyha felújításra.

áh... felesleges agyalni, nem lesz jobb.

Igazábol lehangolt vagyok. Kb melankólikus? Nem negatívan, hanem romantikusan, visszagondolva 2-3-4 évvel ezelőtti dolgokra. Olyan dolgokra, amiket elbasztam, és nem volt kivel átbeszélni és rendbe tenni.

Mi is volt az? valaki a facebookon tett fel egy kérdést. Nem az a kérdés, hogy hogy akarja az ellenzék legyőzni a diktátort, hanem az, hogy ők mit tettek le az asztalra. És én mit tettem le? A fogyókúrás program vezetőjének is csak azt mondtam, hogy nem akarok életmód változást, nem akarok szembenézni, hogy miért zabálok, csak egyszerűen le akarok fogyni. Mert örökké (de legalább 100 évig) akarok élni. De azt minek, ha egyedül vagyok, fáj, aggódom, és szenvedek, és nem tudok segíteni a legközelebbi hozzátartozóimnak se?

Akkor hívom az operátort, hogy adjon egy kijáratot? (matrix)