Szüleim

Jót tett a 3 hét szabadság, most épp a munkába való visszaszokással küszködök, s közben arra gondolok, miért nincs ez fordítva, hogy dolgozunk 3 hetet, aztán szabadságon vagyunk 11 hónapot? Mi kell? Kaja, ruha, meleg. 3 hétbe belefér a vetés, aratás, a leszüretelt termékek feldolgozása. Ha mindenki tenné a dolgát, már csak olyan munkák kellenének egész évben, mint a fodrász meg a kalauz. De nem ezen akartam most itt töprengeni. Csak eszembe jutott, hogy nem jutott eszembe a blog egy ideje, s azt hiszem jó ez így, mert mint korábban mondtam, akinek nincs épp aktuális baja (és még él), az minek írna blogot. A blog arra volt jó, hogy kiteszem a panaszt, hadd rágódjon rajta valaki más, hátha ad megoldást, vagy ha leírom és megfogalmazom, közben rájövök, mi lenne a megoldás, vagy ha egyik sem, legalább évek múlva visszanézve (mikor már nem áll fel, meg fáj a derék, meg a térd, meg a többi) majd visszaolvasva röhögjek egy jót, hogy milyen bajokkal voltam elfoglalva, ahelyett, hogy éltem volna. Nem, arról most nem lesz szó. Igen, találtak valamit, de most éppen csak túl kell élni. Hajam még van. A szüleim viszont nagyon le vannak robbanva. Apu kitalálta, hogy az õ apja és nagyapja is 82 évet élt, õ most töltötte be a múlt héten, hát akkor neki most ennyi, viszlát, kösz a halakat. Kapott egy kerekes széket, azt hiszem így kell szépen, gendersemlegesen mondani, és kivitte a bátyám egy utcai fotókilállításra, azt mondták, élvezte. Hááát... Anyu meg teljesen össze van szottyadva, mint egy dementor által kiszárított test, ráncos, picire összement, és hiába a sugárzó jód, alig javult valamit az állapota, és azóta is fogyott vagy 4 kilót. Hozzá kell szokni, hogy vagy õk mennek el hamarabb, vagy én. :) Most munka van, a fõnököm is kérdi, hogy mi van, s érdekes, eddig mindig képes voltam neki elmondnai, mi van, miért nem tudok a munkára koncentrálni, most nem megy, nem akarom elmondani, nem akarom beavatni, azt mondta,, majd szólok, ha menni kell és ha nem tudok dolgozni. Persze nem tudok, de azért úgy tudok csinálni, mintha. Segítek a kollegáknak, az megy, de én nem tudok segítséget kérni. Egy rohadt teszt eseten 3. napja rágódom, egyrészt nem tudom eldönteni, hogy 1 lépésbe beletegyek minden opciót, vagy fejtsem ki, és akkor a teszt 20-30 lépéses, másrészt nem tudom megfogalmazni. A hugom szcientológus könyvébõl már megint kiolvastam valamit: akkor van bajunk a dolgokkal, ha nem tudjuk azokat kontrollálni. A termelõ eszközök kontrolljához (a munkához) az kell, hogy ismerjük az eszköz használatát, legyen felhatalmazásunk hozzá, és tudjuk, mi a feladat :). Nagyon tetszik. Annyira egyszerû. A fogyásra is próbálom alkalmazni, 3 hónapja kezdtem el a tanfolyamot, és már másfél kiló lement. Persze most az immun erõsítõk miatt elvileg híznom kéne. Azt hiszem a szúnyogok imádják ezeket a szereket, mert mióta szedem, jobban és többet csípnek, pedig itt elvileg nincsenek is szúnyogok, de tele a lábam csípésekkel (este mikor lerugom a takarót). Ki érti ezt? Talán mondtam már a fõnöknek is, hogy a prioritások kicsit felborultak. Ja, ha kicsit bátrabb lettem volna korábban (skin in the game), akkor lehetnék most tõzsde milliomos, s akkor nem kellene visszaszokni, vagy vállalkozó, és akkor dolgoznék, amikor nekem tetszik, és azt, ami nekem tetszik. Eladtam a lelkem, mert kellett a biztonság, mert a sok gyerekes családfõnek kellett a rendszeres jövedelem, s ezen akkor sem változtattam, mikor vége lett a családoknak. Beszari.