Utazni jó

 ... és biztonságos. Most kevesebben röpdösnek, hála az égnek, nem ült mellettem senki. Épp egy hónapja voltam itthon, akkor csak 5 napra, most egy egész hétre, és jövõ hónap elején is utazni fogok, akkor épp Spanyolországba. A választásokon, ha részt veszek, akkor Barcelonában. Van ott konzulátus?

Mikor legutóbb itthon voltam, valahol beszoptam a kovidot, és megfertõztem a szüleimet. A fiamtól féltek, ki is tagadták, azt mondták, nem jöhet ide (szinész, és minden nap tesztelték, nem kapta el), de pont nem onnan kapták végül el, ahonnan várták. Épp túl voltam a harmadik oltáson.

Lehet, hogy nem is vírus volt, csak sima nátha, és az oltás miatt mutatott pozitívat a teszt? Most már mindegy, túlélte mindenki.

Nálunk épp havazott, mikor eljöttem, az utakon a letaposott hó vastag jégburkolatot alkot, helyenként lyukakkal, beleszaladtam ilyenekbe az autóval, le is szakadt a lökhárító alján a gumi szegély. Itt meg szép napos idõ volt, kiskabátban lehetett kimenni pokemonokat vadászni, szigorúan csak a munka után.

Itt még a távmunka is jobban megy.

Nálunk már megszûnt a távmunka rendelet, a fõnökünk mindenfélét kitalál, hogy visszacsalogassa az embereket az irodába. Sokan úgy vannak vele, hogy minek, ha otthon pizsamában is el tudják végezni a munkát, megspórolják az utazási idõt.

A múlt héten például kitalálta (a fõnököm), hogy 50 éves lett, sütött mini-muffins-okat, azzal csalogatta az embereket. Cukrosnéni. Mostanában extra cuki, adott fizetésemelést, csodálkozott rajta, hogy megelõztem életkorban (nem az én érdemem, hanem az anyámé), meg mindenféle tanácsokkal lát el, hogy ha felrobban az agyam a hülye processzek miatt (bejöttek a németek a cégbe, bekebeleztek bennünket, most mindenféle processzek vannak), akkor hogy káromkodjak úgy, hogy az mégse látszódjon káromkodásnak, mert a negatív kisugárzás rombolja a közösségi szellemet.

Én meg buzgón elkezdtem imádkozni, hogy nehogy felvegyenek teszt vezetõnek, mert nagyon nem akarok manager lenni és még jobban felbaszni az agyam naponta a hülye processzek és még hulyébb managerek miatt.

Ha megfizetnék, elmennék a picsába pizzataxisofõrnek.

Én most úgy vagyok vele, hogy ha nem kötelezõ szívesen bemegyek az irodába, csend van, jó a kilátás, a rózsakert és a mókus sziget tökéletes helyek sétálni ebédidõben (vs otthon a central park, amiben nincs semmi), de ha sokan vannak ott, akkor inkább otthon maradok. Mint ma a csoport napon (szerdán). A múlt héten annyian voltak, hogy a kávézóban nem tudtam leülni és megenni nyugodtam az ebédemet. Persze aki nem jár be rendszeresen, annak ez a csoport nap azzal telik, hogy mindenkivel megbeszélje a korona-számokat, vagy most épp a Nato tagságot. (Nálunk nem lesznek választások, azért az ott nem téma.)

Fiam köszöni jól van, lassan letelik a próbaideje. Számolgatta a hét végén, hogy mióta kint van, mennyi pénzt tudott összespórolni. Most azon birkózik a munkahelyén, hogy ne hagyják abba a saját teriyaki szósz készítést, ne valami kész mártásokat adjanak a kajához, és a töltött tésztát se készen vegyék, eddig maguk csinálták az alapanyagokat, ezért volt különleges étterem az övék. Elindultak a fine-dining irányába, aztán most hirtelen befékezett a fõnök, gondolom õ is sokat veszített a bitcoinon. A legjobb az lesz, ha a saját tofu helyett majd valami bolti kész marinált szivacsot fognak adni. Akkor én sem megyek oda többet hosszú ebédszünetre.

A lányom most lesz x éves, igazából miatta vagyok itthon, mint minden évben ilyenkor. Meghívom õt és a pasiját, na jó, még a nagyobbik iker fiam is, elmegyünk valahova vacsorázni, és ennyi.

Apám kezd rossz állapotban lenni. Kapott házhoz kijáró áploót, aki segít megfürdetni, de tiltakozik. Pedig sokszor a vécéig is terhes neki kimenni. Anyám nem bírja. Hát, nem tudom hogy lesz velük. Vezetni már nem vezetnek, pedig az 500 méterre levõ rendelõbe is csak autóval tudtak elmenni.

Amúgy változás semmi, a fogyás és az alvás ugyanúgy sztrájkol, nõ megvan, a kisebbik gyermekem cseperedik, büszke vagyok rá, meg persze a többire is.

Félve kérdem meg, nálatok minden rendben? Van sok aggódás a háború miatt?

(Mikor a kalinyingrádi terület mellett repültünk el, elkezdett rázni a gép, mintha aszteroida mezõn mentünk volna át, azt hittem, hogy lõnek bennünket, és az energiapajzs mindjárt feladja a szolgálatot. Na akkor izgultam egy kicsit, de nem azért, mert mindmeghalunk, hanem azért, mert nem volt rajtam a cipõm, és akkor a cápák lerágják a lábujjaim, ha a tengerbe esünk.)