A testem sztrájkol, mint ahogy sztrájkolnak a tanárok és iskolai dolgozók is. Fáj a fejem már vagy 2 hete, és minden másom is fáj, pedig tavasz, virágok. Elolvadt a hó, és éjjel fél 11-ig világos van, s reggel 3/4 4-kor kel a nap. Szem-maszkban könnyebben alszom, de nem eleget. Talán ezért fáj mindenem.
Hétvégén megünnepeltük a tavasz kezdetét, piknikeztünk a Kaivopuisto parkban, voltak magyar ismerõsök, aztán M ott is maradt ujrázni, finn ismerõsökbe boltott.
Voltunk a hétvégi házban. A folyó vize magason, szerencsére a mi csónakunk ki volt húzva a partra, nem süllyedt el, bezzeg a szomszédoké. A tél nem tett nagy károkat, az öreg ház kicsit tovább omlott, de ez várható volt, a nagy házat kitakarítottuk, és kipucoltuk a vc-t is. Aztán söprögettünk, grilleztünk, és haza jöttünk.
Hol hideg van, hol melegen süt a nap.
Gondolkoztam ezen a Nato csatlakozás dolgon. Van valami szabály, hogy csak akkor vesznek fel egy országot, ha nem áll háborúban. Olyan mint az utazási bizotsítás: az utazás elõtt lehet meg kötni, de ha már elkezdted az utazást, nem. Ha most május 9 elõtt, ami a gyôzelem napja a keleti testvérnél, megtámadna minket, akkor hiába minden egyeztetés meg társadalmi vita, már késõ beadni a csatkalozási kérelmet. Pedig most azt mondják, hogy május 12 elõtt nem tudnak egyöntetûen dönteni. Gondolom ki akarják várni, lesz-e mit ünnepelni a gyôzelem napján. Szerintem nem mindegy. Mert ha elpukkan egy atomfelhõ, mi fogunk belebetegedni.
Nem értem miért nem lehet normálisan békében élni, miért kell a határokon nyáladzani.
Szerintem a kovid és a háború is azért van, hogy az olaj ne fogyjon olyan gyorsan el. (kovid esetén: ne utazz, háború esetén: nem adunk olajat/gázt mert mérgesek vagyunk rátok)
Ahelyett, hogy a saját testi tüneteimmel lennék elfoglalva, most még itt van ez a globális válság is. Nem akarom, hogy a nagyhatalmak (nagyestvér, kormányzó, óriásplakát) mondja meg, hogy min aggódjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése