A nyári színház népszerû dolog Finnországban. Amatõrök, tanárok, iskolások, vagy szabadságon lévõ profik szórakoztatnak fülledt szúnyoginváziós estéken. A múlt héten Iitti-ben jártunk. Elõbb találkoztam apósommal, aki ott nyugszik a temetõben, aztán a színházi elõadás, amiben ott lakó magyar ismerõs finn felesége és magyar ex felesége szerepelt. Amatõr színjátszók, messze nem volt professzionális, sokszor begerjedt vagy elhallgatott a mikrofon, de azért élveztem az elõadást. (Mivel a történetet nem ismertem, most hangoskönyvben hallgatom. Anna-Leena Härkkönen 17 évesen írta, lázadó diákregény szleng nyelven és tele káromodással - hogy bõvüljön a szókincsem.)
Tegnap este az esõtõl tarva, ernyõkkel és esõkabáttal felszerelkezve mentünk Viikkibe, ahol a szereplõk száma 6, segítõ 1, közönség 8, ebbõl mi 4-en. Elõbb azt hittem, hogy a közönség is részese lesz a darabnak, de hál' istennek elég konvencionális Csehov Ványa bácsi volt, szokatlan környezetben, egy "kastély" (kartano) udvarán. A szinészek profik, és én csak ámultam, hogy a 3 órás darab alatt egyszer sem kellett ásítanom. Ugyan a darabban mondták, hogy feltámad a szél, és mindjárt esik, a szél jött is, de az esõ megkímélt. Nagyon jól szórakoztam. Kicsit kár, hogy csak ennyire kevés ember volt kíváncsi erre a színvonalas darabra. Na meg a parkon áthaladó hívatlan közönség, akik a hangosabb kiabálós vagy lövöldõzõs jeleneteknél megálltak ámulni, hogy mi folyik itt. (Mikor az egyik szereplõ vadászpuskával lövlöldözött, azt hittem, ránk hívják a rendõrséget.)
Utána barátainkkal hosszan beszéltünk a meglepetésrõl, ami ott ért bennünket.
Képet az elõadásokról nem csináltam, de az elõadás elõtt a színpadról igen, azokat most mutatom, fordított sorrendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése