Bring your own tree

Keflavik reptérről Reykjavik felé autózva mindjárt az elején feltűnt, hogy hiányoznak a fák. Köves a táj, kopasz, rögös, sziklás, fekete homokos, vagy mohával benőtt köves, vagy jobb esetben füves, s fát csak elvétve látni 1-1 darabot valami ház udvarán, azok is kicsik, pár méteres fenyők vagy nyírfák.

Reykjavíktől észak felé helyenként látni, hogy négyszögletes telekre próbálnak ültetni fákat, de az éghajlat annyira zord, szeles, viharos, hogy nem igen marad meg, csak hegyek tövében, de nem nagyon nőnek. Kicsit odébb, a Thingvellir nemzeti parkban vannak fák, még több van, mint valami alacsony növésű erdő a Skaftafell nemzeti parkban, de sem északon, sem a keleti tengerparton, sem délen nem láttunk sokat.

Ismerősünk azt mondta, hogy a legnagyobb erdő Reykjavik maga, mert ott jut a legtöbb fa egy adott területre.

Az út menti parkolókat olyan tábla jelzi, ahol egy asztal (pad) és egy fenyőfa áll. A legtöbb ilyen parkolóban, sem a közelében nem volt fa. Megálltunk pisilni (erről majd még később írok), de nem volt hova elbújni. Azon röhögtünk, hogy az IT munka BYOD mintájára (meg a geocache dobozok "bring your own pen" mintájára) Izlandra ki kellene írni, hogy bring your own tree.

Update: beteszek egy parkolós képet. Meg mégegyet. Asztal van, fa nincs.

Aztán az utolsó napunkon a reykjavíki nemzeti múzeumban megtudtuk, hova lett a fa: kellett fűtésre, építkezni, faszént készíteni, hogy vasat tudjanak csinálni, és egyszerűen elhasználták. Szomorú. Most meg a szél miatt (nincs ami megállítaná), meg a vulkáni homok miatt nehéz, és csak olyan helyen telepítenek, ahol nem várható vulkánkitörés.

Akármennyire zord, nekem nagyon szimpatikus volt Izland, ha tehetem, vissza fogok menni, akár oda is költöznék. Amit nem sok ember csinál, mert drága. Erről is írok majd, ha el nem felejtem.