Otthon

A szigetet és a szúnyog-inváziót túléltük, de emléke még napokig bennünk - vagy rajtunk - él. Viszket kegyetlenül. Tegnap hazafelé beültünk egy Chuck Norris által jóváhagyott étterembe, megvacsoráztunk, sietés nélkül. Megnéztük az éjféli napot, mellette fent volt a sovány hold is. Már/még világos volt, mikor lefeküdtünk, és korán, fél 6-kor keltünk, a lányom a hajnali géppel elrepült.

Otthonról nem túl jók a hírek. Anyukám térdét megmûtötték, ez szépen javul, már rá tud állni, sétáltatják és tornáztatják a rehabilitáción, de a labor eredményeiben volt valami, amit ki kell vizsgálni, és ezért most vissza vitték a Máv kórházba. Lesz CT, MR, UH, meg laborok. Talán kiderül, miért fogyott el néhány év alatt. Ma régi CD lemezeket, lementett fotókat nézegettem (kerestem az office-om aktiváló kódátt, át kell költözzek egy új PC-re, és Excel nélkül nem tudok létezni), azokon az 5-10 éves képeken anyukám határozottan egészségesen túlsúlyos volt. Mondhatni kövér. Most meg ropi, csont és bõr.

Ma egész nap itthon voltam, és a lemezek válogatása, zene és podcast hallgatása volt az össz aktivitásom. Kezd megérni a sajtkukac, hogy holnap ki kellene mozdulni, a gyerekek (ikrek) otthon vannak, õket kéne valahogy kirobbantani a szabadba. Csak ne kajálni, kicsit meghíztam, és elfogyott a kajára szánt pénzem.

Lányom is panaszkodott, hogy Finnország drága, de nekem is sokba kerültek, Tampere, Tallin, a sok Hesburger, közös kajálások. De hát azért van az apjuk, meg az apjuk által a gyerekeknek félre tett pénz, hogy ilyen esetben, ha a tesók együtt vannak, ne nekik kelljen fizetni.

Mostanra elfogyott a lelkesedésem, installálom az Office-t, nem akarja elfogadni a kódot, telefonálni kell a supportra, hogy na.