Költöztetem a dolgaimat a régi gépről az újra, és bele-belenézek régi írásokba, lementett cikkekbe, és videókba. Szentimentalizmus. Az egész estém elment videózással, és a fotók másolása és rendezése nem halad. Egész nyáron ezt fogom csinálni?
Volt egy viszonylag jó családi kirándulásunk, elmentünk a gyerekekkel Porkkalába. Fenyegetett az eső, ezért szerencsére rajtunk kívül alig voltak emberek, így is kifogtunk egy finn csajt aki magyarul köszönt ránk, kiderült, hogy félig magyar. Paradox helyzet, hogy időnként szakadt az eső, mégis tűzrakási tilalom volt, előtte hetekig nem esett, száraz volt minden. Nuuksióban a patak is kiapadt (meg erdőtűz is volt).
Megkérdeztem a legkisebbet, a 14 évest, hogy hogy bírta. Azt mondta, hogy elfáradt, de nem a lába, hanem a füle, annyira hangos a két bátyja.
Megyek vissza keseregni az elmúlt fiatalságon, a tönkrement kapcsolatokon, a szép és kevésbé szép emlékeken. A jelen nem tetszik, a múltban voltak szép pillanatok. Azt hiszem lassan elkezdhetem visszanézni az emlékeimet, közeleg a film vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése