A kolozsvári magyar napokon sok mindet láttam. A keddi néptánc előadásokat lekéstem, arról csak a Duna tévében láttam összefoglalót. Az Edda szerdán nagyon jó volt, 2 teljes óra. A zenészek jól játszottak. Attis hangja már megkopott, de volt doppelganger, beugró énekes a régi számok magas hangjait kiénekelni, akiről kiderült, hogy szintén Pataky. Láttam a pokolgép énekese új zenekarát, a dalokat nem ismertem, láttam Halász Juditot, a Honeybeast-ot, Kornis Pétert, Tőkés Lászlót és más politikusokat, sok néptáncot és táncházat, felmásztam lihegve a templom tornyába, voltam Kallós Zoltán gyűjteményben, a ferde tornyú Bánffy kastélyban, meg Széken, ahol a tiszta szobában előkerült egy csomó fotó amit apám fotózott 76-ban, meg utána, volt, amin én is rajta voltam, meg az, amikor a tesóim beöltöztek harmonika-ujjú széki nepviseletbe. Akkor én nem, épp hazámat szolgáltam.
Sok szép emlék, sok szép dolog, kis politika, sok pálinka. Megértettem valamit a másik oldal gondolkodásából, most már nem tudom teljes szívből utálni azt, aki határon túlra talicskázza a tanárok fizetését stadionra, kastélya, magyar iskolára.
Ma odáig jutottam, hogy ha egyszer haza kell költöztek, inkább ide jövök, mint az óriásplakátos agymosós országba.
Forró volt a levegő, mindent is kiizzadtam. Olyan voltam, mintha megfürödtem volna Holland Misi Sóstójában, pedig nem. Holnap a Mándoki bandát Al Di Meolaával és Takács Tamással kihagyom, megyek tűzijátékot nézni a lányommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése