Köröm alatt

Az utóbbi két éjjel nem sokat aludtam, leizzasztott a szorongás, bemeséltem magamnak, hogy rosszindulatú daganat van a körmöm alatt. Egész éjjel doktor guglival konzultáltam, és az öndiagnózis eredménye az, hogy anyagi és egisztenciális problémáim vannak, ez megbassza az agyam, és az agyam végtelen ciklusra futott. A terápia: lefotózni és várni 2 hetet (2 hónapot), és újra lefotózni, és ha nem változik, vagy ha nagyon vátozik, akkor orvos, addig nyugtató. Valszeg beütöttem a körmömet, amire nem emlékszek, ami miatt kicsit bevérzett, de csak annyira, hogy nagyítóval lehet csak észre venni, ez nekem elég ahhoz, hogy a halálfélelem rettegéssé manifesztálódjon.

Tegnap a lányommal megnéztük az @rc plakátkiállítást, idei kulcsszavak Balaton, akkumulátor, tanárok. 

Elõtte vagy utána ettünk és tortáztunk.

Mikor az Auchanból hozok "nosztalgia szeletet" (régi nevén dobos torta), (mert az a kedvenc tortám, ha itthon járok, próbálok mindig enni egy szeletet), a tesóim mindig lefikáznak, hogy az olyan szar, amit a nagy áruház árul. Azt mondják, hogy a Daubnerbõl kell hozni, mert ott kapni igazit. Most a város legjobb cukrászdájában, a Daubnerben ettem a dobos tortát, aminek a neve... tádámm... nosztalgia szelet volt. Semmi különbség, csak az árban. Nekem az Auchan ugyanúgy megfelel, ár érték arányban meg veri a cukrászdait. A fél órás sorbanállás és a helyben fogyasztásért fizetett 25 százalékos felár miatt meg már kapásból rossz ízt kölcsönzött a tortának. Legközelebb a madaras teszkóban veszem, de legalább kipróbáltam azt, amit a bátyám annyira istenít.

Ma megetettem apámat, megmértem a cukrát, lenyomtam a reggeli talponállót, most megyek megforgatom anyám ágyát, fõzök nekik székelykáposztát, bár jön a Lacibácsi, de jó, ha van mellé, meg így nem vész kárba az az egy kiló káposzta, ami impulzusvásárlásként ugrott a bevásárlókosaramba, elszaladok megint a városba, hogy a lányommal összefussak, tegnap nem hozta el azt a fülest, amit a fiam hozzá rendelt (rendelhette volna a mamához is, akkor nem kell kétszer (igazából háromszor) elmenni érte), délután elszaladok a pipaboltba pipadohányt venni, ha lesz nekik a megfelelõ, ezért délben még oda kell telefonálnom, ha el nem felejtem, aztán kicsi munka, pakolás, rohanás, és pár hétig újra északi fény velem, mellettem, vagy ellenem.

Kapja be a helsinki reptér már elõre is, ha elkavarják a feladott csomagomat a sztrájkban.

Megérte-e? Meg, mert sokmindent elintéztünk. A lomtalanítást, apunak az új ágyat, apró hibák kijavítása, és majd 1 hétig segítettem a reggeli és déli gyógyszerekben. Hallom anyám mosogat, megyek, elveszem tõle, mert most még itt a fia, használja ki.