Lomtalanítás

A lomtalanítás szerintem ugyanolyan hungarikum mint az unicum. Csak még inkább érthetetlen külföldi szemmel nézve.

Végül mégis haza jöttem. Másfél órát ültem a repülõben, mire akadt valaki, aki ki tudta tolni a repülõt a beszálló kaputól, hogy el tudjunk indulni. Beszállás elõtt, 3 órakor (3:45-kor kellett volna indulni) a földi kiszolgáló személyzetk kivonult, és illegális (nem bejelentett) munkabeszüntetést tartott. Aznap már nem is mentek vissza. A pilóta úgy döntött, hogy csomagok nélkül repülünk, de a toló autós munkások is kivonultak, így eltartott egy ideig, mire lett valaki, aki hajlandó volt segíteni. Stockholmban volt szerencsére 2,5 órám átszállni, a másfél órás késés ellenére simán elértem a Ryan-t Budapest felé. Az is késett fél órát. A lányom pasija kijött értem a reptérre, így éjfél elõtt itthon voltam anyámnál.

A helyzet változatlan.

A lomtalanítás megvolt. Voltunk elegen. A pincébõl sok lécet, bútorlapot, és felesleges kacatot kidobtunk. Volt, amit a kezünkbõl vettek ki az újrahasznosításra szakosodott brazil szakemberek. Ment a saját kézzel készített de soha be nem fejezett keverõm, ment egy fadobozos elegáns sakkgép, amivel talán csak egyszer játszottam, egy gáztüzhely, katódsugárcsöves tévé, egy ülésre és alvásra egyaránt alkalmas kanapé, meg ki tudja mennyi más apró szar.

Apám kapott egy új ágyat, errõl bot és anyám kezének a kitépése nélkül is fel tud álni, mivel az ülõ/fekvõ felület magasabban van. De ha leesik róla, nagyobbat koppan. Amit viszont könnyebb meghallani a másik szobákból.

Mi még? Jó az idõ. Ma este elmentem kocsmába, kettõbe is, vettem Fecskét, beszéltem egy csomó hasonszõrû emberrel, és megint felmerült, hogy haza kellene költözni legalábbis egy idõre.

Indulás elõtt elmentem a boltba, ex megkért, hogy vásároljak helyette, betegek a gyerekkel, nem akar kimozdulni. A parkolóból eljövet nekem hajtott valaki, a lökhárító törött, cserélni és festeni kell. Nem értem, mágnesként vonzza ez az elegáns fekete kocsi a barmokat. Majd bejelentem a biztosítónak, nem stresszelem magam miatta. De azért kapja be az a trottyos öregember, aki a kormányt nem tudta eléggé eltekerni, ijedtében a fék helyett a gázt nyomta. Aztán felhívott, hogy nem szeretné a bónuszát elveszteni, inkább kifizeti a javítást. Mondom hogy 1 hónapos autó, kénytelen leszek márkaszervízbe vinni, szóval máskor tekerje a kormányt és ne a parkolóban álldogáló csajokat hesszölje.

Mások baromsága miatt nekem fájjon a fejem...

Miatta majdnem lekéstem a reptéren a gépet. Amiben beszállás után másfél órát ültem. Amire azért ültem föl, hogy haza tudjak jönni lomtalanítani.

Mondtam már, hogy szerintem a lomtalanítás magyar specialitás?

A bútor-reinkarnáció tökéletes iskolapéldája.