Sztrájk

Ma megint nem járnak a vonatok. A munkahelyi ablakból 18 üres sínpár bámul vissza. Hülye kép.

Tegnap és tegnap elõtt beépített szekrénynek való bútort néztünk, elõbb a svéd lakberendezési áruházban, aztán a finn barkácsáruházban, aminek van kert, gép, konyha, fürdõszoba és bútor osztálya. A drága a tolóajtót szereti. Kérdem nem zavarha, hogy a fal és a szekrényajtó közötti távolság egyes helyeken 5 centivel több? Nem zavarja. Nem OCD-s. Viszont abba beleszól, hogy milyen szekrény lehet a közös nappaliban, és hogy a könyveimet majd el kell dugnom.

Az ingatlanos is azt mondta, hogy mikor jönnek lefotózni a lakásom, a bútorok felét el kell tüntetni, a falat fehérre kell festeni, a könyvespolc és az ágy kikerül. Hogy mennyi macerával jár a lakás meghirdetése. Nem tudom, hova tüntetem el a könyveimet addirgra. Vagy a költözésig nem fogom tudni lefotóztatni és meghirdetni a lakást.

Nagyon lefáraszt már a gondolat is, hogy milyen színû legyen a padló, vinil vagy szalagparketta, vagy csiszoltassuk az eredetit, erre rá jön, hogy nem tudjuk a pontos méreteket, de már árajánlatot kér a szekrény gyártójától. A konyhába nem fér el minden edényünk, azt mondta kész megszabadulni az én konyhai eszközeimtõl. S ha nem mûködk, vehetem újra az összeset.

Nehéz a döntés: szabadság, vagy hosszú távú párkapcsolat. Mert ha nem költözünk össze, akkor soha többet. Most már nem lehet visszacsinálni. Mindenem sztrájkol ellene.

Azért ott veszünk, mert közel van a vasútóllomás. Ha gyakran sztrájkolnak a vonatok, akkor hiába...