November van. A nappalok rohamos iramban rövidülnek, a nap négy óra után megy le és ötkor már sötét van. Elsején megérkezett a hó, és ma is nagy pelyhekben esett. Elég rövidre sikerült az idei ősz.
Le kellett volna cserélni az autón a kereket. Odáig jutottam, hogy elővettem a pince sarkából, ahova költözéskor beraktam (közben rendet raktunk a pincében), és betettem az autó csomgatartójába, az emelővel együtt. A keresztkulcsot nem találom. Ha meglesz, és ha elolvad a hó, majd lecserélem, addig vonattal járok. Szerencsére az állomás gyalog csak 3 perc.
Halottak napja volt. A héten újabb rokont veszítettünk el. Ma egy barátot is, templomból és tévéből ismert személyt. Nehéz elfogadni, de mind meghalunk. Jézusnak sem sikerült. Vagy ha sikerült, akkor másként.
A tévében olyan sorozatot nézünk, amiben 5 ember összefogva együtt csinált taichi-szerű mozdulatokat, amivel valami portált tudtak megnyitni, és vissza tudtak hozni a halálból embereket. Sajnos nem mutatják a teljes mozdulatsort, nehogy mi is utánuk tudjuk csinálni. Mindenesetre a gondolat érdekes.
Ma volt magyar templom, Joób Máté volt itt Budapestről. A helyi keresztény közösség minden hónapban kihív valakit, néha elég híres vendégünk van. Ma is "kénytelen voltam" jegyzetelni. Érdekeseket mondott.
Aytán vendégünk volt. Lakásavató 3. vagy 4. felvonás. M finom kaját főzött. Én tölcséres rókagombából levest. A gombát magyarokkal, gombászó kiránduláson szedtem Porvoo után balra, az erdőben.
A vendégekkel szóba került az öregedés. Születésnapok, betegségek. Nekem eszembe jutott apám, egy éve halott. És anyám, aki él, de ki tudja, mennyire boldog. És én, boldog vagyok?
Mintha az utóbbi időben nem a saját életemet élném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése