Számok

3, 3, 30, 53. Mindegyikben van 3 és valami igazság.

Nem érzem jól magam, de ezt nem az oxigénnek és nem a közelgõ ünnepeknek köszönhetem. Most elvileg Budapesten vagyok, de ma Espooban squash-oltam a többiekkel. Felhívtam a szomszéd feleségét, hogy boldog születésnapot kívánjak, erre kiderült, hogy nem neki, hanem a férjének volt ma. S ha megkérdik, adok-e lakodalomra kölcsön, azt mondom nem kell visszaadni, csak legyen.

Karácsony kétszer lesz idén, ebben nincs három. 22-én jönnek a párom gyerekei, 3-an, plusz egy extra, mert három a magyar igazság. A nagylány összeköltözött, hozza a párját. Az enyémek közül 3 majd másnap jön, két extrával, akkor van szabadjuk. A szentestét egyedül töltöm itthon. Még mindig nincs se fény, se terv az ünnepekre. Majd valszeg Star Wars sorozatot nézek. Mákosgubát szeretnék. Van itthon mák?

Valami apróságot azért kellene venni a gyerekeknek. A páromnak vettem valami élményt, de ha esküvõre kell menni, és akkor van, akkor valamelyik kimarad.

Számolgattam az adómat, az a sejtésem, hogy jövõ év elején rengeteget kell majd visszafizetni az államnak. Pedig most jól állnak a számok.

Két közeli ismerõs is munkahelyet vált, nem önszántából. Remélem sikerül nekik. És remélem, hogy nekem nem kell, hogy az, ahova most vältottam, beválik, és maradhatok nyugdíjig. Mert akkor a számok hirtelen fogyásnak indulnak. Hál ég én hízok, ezek szerint még mindig nem vagyok rákos. Legalább ennyi jó is történik. 

Na jó, a leszokás az egy pozitív dolog.

Ma nem bírtam a squash-ot, túl tele volt a tüdõm oxigénnel. Könnyen fáradok.

Lehet, hogy a korral jár.

Hamarosan szereznem kell egy rollátort.