Betond blogja

Pipa péntek megvolt, fontos, hogy aliteráljon. Mint a pizza perjantai. Ez most lehet hogy megmarad.

Megnéztem a kedvenc zenekarom koncertjét, bár nem igen volt kedvem elmenni. Megpróbáltam eladni a jegyem, de nem kellett senkinek, ezért "kénytelen voltam". A prosztata és az idegeim bírták, két óra 10 percet játszottak. Az utolsó 4 vagy 5 szám volt a ráadás, ekkor felvonult a színpadra a kb 30 zenész mellé még 400 fiatal énekes, belepték az egész színpadot.

Az angol templomból ismerõs norvég ismerõssel ebédeltem, nála szokott lenni a bilbia kör, de mióta az angol templom nem szolgáltat abban a templomban, ahova jártunk, szétszéledt a csapat, mindenki más templomokba jár, és a biblia kör is - ennek az ismerõsnek az elõrehozott önkéntes nyudíjazása miatt is - szétszéledt, de a havonta egyszeri pénteki ebédet próbáljuk tartani. Ma találkoztunk, hogy kicseréljük a híreket, hogy telt a nyár, hogy telik a nyugdíj, találkoztam Kirstivel, õ találkozot Richarddal, és szegény közös ismerõs még nem tudja, hogyan tovább, jöhetnek a támogató imák, és ami most volt aktuális, hogy dolgoztak idén a méhek - mert neki van 10-12 kaptára az udvara hátuljában - és idén 110 kiló lett, míg a korábbi években 50-60 szokott lenni. Jó volt a virágzás, júniusban esett, július meleg volt. Kaptam egy kis üvegben megint (még a tavalyi is megvan). Az otthoni akác mellett nem nagyon fogy a finn, bár bio és közeli és ismert termelõtõl, de azért csak vegyes. Finnországban 2 hét a tavasz és rövid a nyár, minden egyszerre virágzik, nem lehet szétválogatni, hogy gyerekek most csak az akácot vagy a herét szedjétek, szednek azok mindent.

Mondom neki, hogy ma megnézem az Ultra Bra-t, mondja, hogy a lánya a színpadon fog énekelni, 400 másik zene vagy ének tanulóval. Miután lement a zenekar a színpadról, és a nagy kórus még nem volt, sejtettem, mert tudtam, hogy még vissza fognak jönni, mert még nem volt a kórus, és visszajöttek, és a ráadást, kb 20-30 percet az énekesekkel nyomták.

Volt vagy 12 hegedûs és egyéb vonós, két dobos, a gitárosok, a trombitás szekció legalább öten, big band ez a zenekar, és a 400, hát az sok volt. Szomorúan konstatálom, hogy a két énekes közül az egyik mutál, 50-55 év között lehetnek, mint én, de ez a csak egyre rosszabbul énekel (nem az akit én szeretek, hanem a másik, bár amíg szõke volt, addig õt is szerettem, de ma fekete volt, és legutóbb mikor közelebbrõl láttam, olyan sovány volt mint egy csontváz, és most sem látszott sokkal több belõle. Vuokko jól tartja magát. A két fiú énekes közül is a nyeszlettebb gyengécske volt, az erõsebb jól bírta, bár ez meg önkéntes konferansziévá avanzsált, túl sokat beszélt. Kerkko énekelte a "dolgok"-at (asioita), egész jó hangja volt. õ a zongorista, és a legtöbb zenének a dallamát õ szerezte. Volt 2 vagy 3 új szám, a Singapore egész jól szólt.

De a kurva stadion! A kakasülõn, a tetõ alatt ültem, és kongott a dobozhangon a basszus. Aztán hozzászokott a fülem és már nem zavart. De volt egy oszlop majdnem elõttem, a színpad bal negyedét nem láttam. És az emberek a színpadon akkorák voltak mint a hangyák, és a színpadi fények (5 emelet volt a színpadon, a szintek élét fénysor emelte ki) miatt még azt a keveset se lehetett látni. A háttérben meg óriási és az egész stadiont átérõ széles kivetítõn ahelyett, hogy az énekeseket vagy a zenészeket mutatták volna, a zenekar fiatal korából mentek képek.

El akartam adni a jegyet, mert egyedül nem akartam volna elmenni, de nem vette meg senki. Ma este SKA koncert lett volna máshol, ingyen, inkább oda mentem volna el, de végül nem bántam meg.

Kifelé annyi tömeg volt, hogy Pasiláig sétálni kellett, legalább gyûltek a kilométerek. Kell a holnapi pokemon eseményhez.

Holnap reggel 10-re egy leves fõzõ versenyre akartam volna elmenni vidékre, egy óra autóval, de kiderült, hogy a pokemonos találkozó is 10-kor van itt a szomszédos sportpályán. 230 ember jelentkezett rá, a feladathoz most kb 100 fõs csapat kell. Ilyet én a 4-5 telefonommal nem tudok játszani, tehát ha kell az a dínócsontváznak kinézõ pokemon, akkor 10-kor ott a helyem, és nem a levesfõzésen.

A párom azt hiszi még, hogy levesfõzés megyünk nézni, hát nem is tudom hogy mondom meg neki, hogy nekem más dolgom akadt közben.

A gyerek meg elfelejtette mondani, hogy a párja, a leendõ menyem születésnapos volt, hozzájuk is át kell menni, de még azt is ki kell találni, hogy mit viszünk ajándékba. Aztán pakolok, mert mindjárt repülök, alig várom.

Mondja a fiam, hogy a tesó és barátnõ hétfõn hatkor jönnek át Rózsikát köszönteni, mondta menjünk át mi is, mire mondom, hogy én akkor épp a mamát viszem vissza az idõsek otthonába. A húgom kihozza a hétvégére kicsit pesztrálni. Mikor haza érek, még otthon lesz.