Melankólikus

Megvolt a tábor, aztán másnap - mivel volt országbérletem, és mert még vasárnap sikerült annyira idõben Pestre érni, hogy meg tudtam látogatni édesanyámat, s így hétfõn nem kellett - elmentem a Balatonra. A déli parton fürödtem, aztán sütött a nap, gondoltam áthajózok Tihanyba, ott fel a hegyre országbérlettel busszal, de lefelé gyalog jöttem, a parton geoládát kerestem hiába, s vissza a komphoz annyira rossz volt a közlekedés, hogy rengeteg idõ pocsékba ment. 20000 lépés egy napra, gombócból is sok, nemhogy lépésbõl. Úsztam naplementében mégegyet, de már nagyobbat, szeptember 1 volt, a város embere csónakkal szedte ki a bólyákat a vízbõl pedig meleg volt, de a szezonnak vége, kezdõdtek az iskolák.

Mindaddig teljesen megvoltam elégedve a vonatokkal, de azon a hétfõn az esti gyors Zágráb felõl 1 órát késett.

Kedden aztán úsztam még a csillaghegyi strandon, de már ott is zárva volt a kinti medence, ezért bent,  de azért a kinti sport medencét is kipróbáltam, 34,5 fokot mutatott a hõmérõ, meg ott jó a hangulat a szaunában, ott is lógtam egy kicsit. Meglátogattam aput a temetõben, voltam a Decathlonban venni valamit, meg könyveket hozni, és anyámhoz már taxival kellett menjek, meg onnan a reptérre. Éjjel értem haza.

A meleggel kapcsolatban: itt már véget ért a nyár, amikor izzadtam, de mivel még akarok fogyni, elmentem Budapestre, hogy tovább izzadjak és fogyjak. Most meg itthon, a hidegebb idõ miatt, bár a 19-20 fok az inkább meleg, eljárok minden nap úszni és szanuázni, hogy karban tartsam magam és izzadjak.

A párom szerzett 3 éjjelre faházat a Lappföldre, Levibe. Szerdán délben akartunk indulni, hogy félúton megszállva csütörtökön felérjünk a fiammal, de a fiam párja is kapott szabadságot péntekre, vittük magunkkal, de az indulás csúszott, csütörtökön a munkája lejártakor, 3 óra körül indultunk el. Pyhäjärviig értünk, ott, ahol a 4-es út mellett óriási harangok állnak, amit meg is lehet kongatni. Az égen északi fényt kerestünk, és ma visszanézve a fotókat kicsit zöldes volt már ott is az ég. Másnap folytattuk az utat a Lappföldre. Mivel egy egész napunk volt felérni, megnéztük a Ranua állatkertet (jegesmedvék, barnamedve, minenféle bagoly, farkas és szarvasok) és a télapó hivatalát. A fiam emlékezett részletekre, hogy ott már járt (6-7 éves korában).

A szálláshoz rossz kulcsot kaptunk, a szomszédot kellett keresni, aki elvitt a faházas cég irodájába, ahol kaptunk pótkulcsot, a tulaj szabadkozott nagyon, hogy rosszat adott, még szerencse, hogy volt a szomszéd, és hogy nem éjszaka, hanem 8 körül oda értünk.

Szombaton nagyot kirándultunk a Pyhätunturi nemzeti parkban, esõben, de jól esett. Este rénszarvast ettünk, valaki pörköltnek, valaki nyárson, valaki steak-ként. Szép volt a táj. Estére oszlott a felhõzet is és a fiatalok örühettek az északi fénynek is.

Vasárnap egész nap vezettünk. Átadtam a fiamnak is, és az anyósülésen el-elbóbiskoltam. Már sötét volt, mikor szólt a gyerek, hogy piros a hold. Teljes holdfogyatkozás volt. Másnap meg munka volt, véget ért a szabadságom.

A héten minden nap mentem úszni. Az elején 4-500 méter után, ma már csak 900 méter után görlcsöt be a lában. Továbbra is fogyok, ma már 16 kilóval voltam a márciusi súlyomnál kevesebb. Jobban is érzem magam.

Csak az a kurva függõség ne lenne, lehet, hogy minden jól lenne.

--- meg a belsõ üresség. A gyerekek vagy nagyok, vagy le se szarják a fejem, vagy mindkettõ. Nem kellek nekik, feleslegesnek érzem magam. Keresem, mitõl lennék kicsit boldogabb. Ma úszás után beültem a fiam éttermébe, egy pici elõétel után ettem nyárson húst (köret nélkül hozták), és a pici kajáért hiphopp ottmaradt 60 euró. Ez majdnem egy heti kajapénzem. A szomszéd asztalok mind engem néztek, mert nekem a séf hozta ki és magyarázta el magyar nyelven az ételt, míg nekik be kellett érni a felszolgálókkal.

Ha a tévében nézem az árulókat, vagy ülök a padon és olvasok, vagy kockázok, vagy a puzzle-t rakom, vagy ha eszek, jobban érzem magam. Ha itthon vagyok, leginkább lehangolt vagyok. Volt olyan este amikor már 9-kor elaludtam. És van ilyen is, hogy 2:02-kor még ébren vagyok és nincs is kedvem aludni, ha már olyan kevés idõ adatott meg nekünk itt a Földön. (65-80-95 év vs. örök idõk vagy legalábbis az univerzum életkora x2).

--- valami ex csaj, akivel nem volt semmi, csak cipeltem kocsival helyekre, bejelölt a szociális médiában, vajon mit akarhat?