2025. október 29., szerda

Északi fény, gyerekek

A lányom és a férje itt vannak Finnországban. Tegnap karél pirogot (karjalanpiirakka) sütöttek, ez az a péksüti amit minden alkalommal amikor haza repülök, a reptéri kis boltban (Alepa) meg szoktam venni neki 6-8 darabot, hogy kijöjjenek érte a reptérre (ingyen reptéri transzfer). Na jó nem mindig élek vissza vele, hogy van autójuk, de sokszor összefutunk a lányommal, hogy odaadjam neki. Egész finom lett. Hozzá az asszony hal-levest fõzött, tudod olyan aminek fehér a leve és piros a hal benne, és krumpli meg répa is kell bele.

Itt voltak a gyerekek, nem csak a lányom és a férje, de itt volt M mind a 3 gyereke, a lánya pasija és 3 hónapos kutyája, a fiai most a barátnõk nélkül, meg az én két fiam is, egyik áthozta a barátnõt is, a másiké táncolt. A 16 éves beteget jelentett, pedig ha eljött volna, akkor elmondhattuk volna, hogy minden közös gyerekünk itt volt. Hát nem, de leszarom.

Ma kimentek a fiatalok a Suomenlinna erõd-szigetre a tengeren, mikor visszajöttünk, a volt munkahelyem mellett megvacsoráztattam õket az ausztrál étteremben, és kivételesen én is bevállaltam egy burgert, ami most vissza akar jönni. Nem hiszem, hogy a burger volt rossz, inkább a burger + IPA sör kombó, vagy az izgatottság okozza, bár a hasam is durván csikart reggel, lehet, hogy beteg leszek.

Hazavittem a gyerekeket, akik most a fiamnál táboroznak Leppävaara-ban, és hazafelé a 3 autópálya felett furcsa fényeket láttam. Azt hittem, hogy egy leszálló repülõ reflektora világítja meg a felhõ alját, de aztán erõsebb lett a fény és zöld, és hullámos, mint a függöny, akkor esett le, hogy északi fény van. Ritka, hogy itt dél-Finnországban is látni lehessen. A telefonom a hátsó ülésen volt a táskában, pedig elõkaptam volna, és lefotóztam volna. Az iphone akkor is látja, ha szabad szemmel túl gyenge. Itthon az erkélyrõl csak halvány elmosódott zöld fényt láttunk, néhány függõleges csíkkal, az volt az. S az izgatottság azért van, mert ha itt a lányom és a férje, fel kellene kapni õket, ki kellene menni a város szélére, ahol már nem zavarnak az utcai lámpák, ahonnan jobban lehetne látni, hadd lássanak õk is északi fényt. Nekünk is érdekes látvány, hát még a budapesti vendégknek.

Közben persze nem vagyok jól, de hogy itt vannak, sok közös programot csináltunk, kimentünk pl Kuusijärvibe ahol füstös szaunában szaunáztak, és megmártóztak a 6 fokos tóban. És esõben kirándultunk, mert fos idõ van nálunk októberben és novemberben, szegények kifogták, mert minden nap esett az az apró szemû esõ, ami szinte csak áll a levegõben, és mikor mész, összeszeded, és bemegy a kabát alá is.

Sok éve szeptember végén jöttem elõször Finnországba, és mindjárt jól be is mutatkozott az idõjárás, az elsõ hónapban végig esett. S ennek ellenére még mindig itt vagyok. De már a következõ utamat tervezem. Meg a PC-men levõ képeket mentem, mert a winfos helyett Linuxot teszek rá, de biztos ami biztos, elõbb mindent szépen elmentek.

Mielõtt meghalt, apám is szépen rendbe tette a fotóit, amihez azóta, 2 éve, senki hozzá se nyúlt. Nem is tudom, miért hiszem azt, hogy a fotóimra, vagy a naplóba rendezett jobb blogbejegyzéseimre majd valaki kiváncsi lesz.

Nincsenek megjegyzések: