Azt mondja az orvos, hogy mit mondjak, mit szeretne hallani? Ez nem hangzik túl jól. Jöjjenek be elköszönni, de mire odaérek talán már késő. Az éjjel aludtam vagy 3 órát és pörög az agyam, hogy ezután hogyan, azt mondtam, hogy amíg él, megyek látogatni, és utánna ne utazzak? Engedjem el a szülőhazámat végleg?
Azt is mondtam, hogy szeretném látni a gyerekeim felnőni, és lám a nagyok már felnőttek és a kicsi is mindjárt betölti a 18-at, s akkor vége? Az ilyen fogadalmakat nem kell szigorúan venni. Hát nem, én még itt vagyok, és Budapest is valszeg marad, mert nem a megérkezés, hanem az utazás, és a kevert (stratégia). Ki bírja hazautazás nélkül ezt a hideget, sötétet, és az introvertált embereket?
És mégiscsak van kvantum-összefonódás, ezen beszarok, a tüneteim és anyám tünetei megegyeznek, a hasban van a probléma, valami elakadás, s megéreztem, hogy valami nem oké.
Ha én dönthetnék, hogy mit szeretnék hallani, akkor azt mondanám, hogy tegyék rendbe és vigyék vissza az otthonba az ágyára, mert a jövő hétre van repjegyem.
És ma február 13-a van, péntek 13, és holnap barátok napja, és holnap után a párom születésnapja. És a világ nem áll meg, bár most egy kicsit összetört minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése