Tudathasadás

Tudathasadásos állapotban érzem magam. Minden ismerősöm meg akar győzni, hogy menjek el választani, és szavazzak, még a miniszterelnök is személyesen címzett levelet küldött, hogy segítsek megvédeni az országot és az utóbbi évek vívmányait. Most fontosnak érzem magam, de az az egy szavazat nem oszt vagy szoroz.

Ha a kutyákra akarok szavazni, akkor nézzem meg milyen ellenszenves a pártvezető, és a szavazatom elvész (szavazzak a tiszára), ha a DK-ra akarok szavazni akkor hülye nyugger vagyok, ha lendületes és friss országot akarok, akkor a fideszre, ha a mi hazánkra akarok, akkor a fideszre adom, de a legjobb az volt, hogy kérik, hogy a fidesz szavazók a mi hazánkat is ikszeljék be, mert lehet, hogy egyedül a fidesz nem lesz elég.

Voltam a nyugatinál vasárnap 3 óra körül, akkor indult el az egyik menet és az Oktogon körül járt, és akkor ért véget a másik menet a Parlamentnél, és mind a két helyen rengeteg sokan voltak, annyira, hogy a metróba nem tudtam bejutni, kénytelen voltam a Margit hídon át gyalog menni a HÉV-hez, hogy haza érjek anyámhoz, lefürödjek, bepakoljam a kolbászt és szalonnát, és induljak a reptérre. A tömeg miatt késtem, de szerencsére a lányom férje értem jött és a várost kikerülve vitt a reptérre.

Most mindenki választási lázban él, van kollega aki még nem regisztrált, mondom neki, hogy ha van lakcíme, akkor még ráér, de ha levélben szavaz, ahhoz ma van a regisztráció határideje, próbálja, mutatja, hogy elutasítva. Én már agyfaszt kapok ettől a sok választási kerekasztal beszélgetéstől, ahol mindenki azt elemzi, kinek mekkora volt a tömege, volt drón vagy nem volt, tele volt-e a híd, vagy a Duna is tele volt (láthatóan AI - lehetetlen kép), és én azt mondom hallgass a szívedre és győzzön a jobbik.

A következő egy hónapot áttekerném, hátrébb ugranék az időben, de nem lehet, tegnap el kellett küldeni a papnak anyám életének rövid összefoglalóját, és jövő héten haza kell menni a temetésre, de ami rosszabb, ma 5-kor felkeltettem magam, hogy egy munkahelyi munkát befejezzek, 9-kor van a meeting, és én itt ülök és prokrasztinálok. Komolyan kezdek aggódni a lelki egyensúlyom (és a gyomorfekélyem) miatt.

Még jó, hogy nem vettek fel projekt managernek.