Betond blogja: Hajón

Elmentünk hajóval Stockholmba. Mert mi Helsinki 3 legfontosabb látnivalója? Stockholm, Tallinn... S ha már itt vagyunk Helsinkiben, akkor beugrunk néha oda is egy fikára, mint ti Bécsbe. 16 óra volt az út, és nagyon himbálózott. Kapelskar sziklái havasok voltak. Kár volt csodálkozni, ma nálunk is esett a hó. Április vége van. De Stockholmban a fiam által ajánlott UNIQLO bolt mellett virágzó cseresznyefákba és hanami ünnepbe botlottunk. És igazán jó időnk volt.

Volt két érdekesség a hajón. Az egyik az, hogy a kabinnak nem volt ablaka, mert belső kabint kértünk, az olcsóbb. Az ablak helyén behúzott függöny volt, fenntartani a látszatot. Viszont ha bekapcsoltuk a tévét, azon élő adásban nézhettük a tengert, a kapitány látószögéből. Az fasza volt. Régen a Malév gépeken mutatták így leszálláskor a gép előtti látványt. Annak, hogy nem volt ablaka, volt egy kellemes hozadéka. Itthon ugyanis a kora reggeli napfény miatt egyre rosszabbul alszok. Kb most lett kint sötét, és most fél 12 van. És reggel 4 körül már világosodik. És ez pár hét múlva még rosszabb lesz. Május közepén már csak 3 órát fogok tudni aludni. A hajón viszont sötét volt, és ha nem hullámzott volna annyira, akár rendesen ki is aludhattam volna magam.

A másik meg a láthatár. Láttam rengeteg ott parkoló árnyékflotta tankert. Ott álldogáltak a tengerben. Meg sok vizet. Meg a láthatáron a finn tengerpartot. Az azért érdekes, mert lerajzolom, olyan, mint egy visszintes vonal.

Sajnos a tankereket nem rajzoltam le, de ha egyszer újra nekiállok festeni, akkor megörökítem azokat is.

Viszont az egyik helyen volt két nagyon pici kiemelkedés, mondom is a páromnak, hogy nézd csak, ott vannak a porkkalai hegyek. Tudni kell róla, hogy Porkkala egy félsziget, amit a 2. világháború után a Szovjetunió kibérelt 50 évre, és ott orosz katonák állomásoztak, de aztán kb 10 év után mégis visszaadták és kivonultak. Azon a félszigeten a tengerszint felett kb 30 méter magasra nyújtózkodik az ég felé két hegy. Ami Dél-Finnországban már magasnak számít. Ezt is lerajzolom. A párom röhögött azon hogy ezeket hegyeknek neveztem, de hát kis foci - kis győzelem, lapos mellek - ..., mi ennek örülünk.

Hát most ennyire futotta az élménybeszámolóból. Ja még annyit, hogy a hajón befizettünk az annyit eszel amennyit akarsz büfére vacsorára, és reggelire is, (45+20 eur / irány), és nagyon megérte, a városban, mikor sétáltunk, elég volt egy kakát venni (torta svédül, de úgyis tudjátok ha jártok az Ikeában, a fenn említett fika meg a kávé, ezt kevesebben szokták tudni).

A hajón volt egy zenekar, mikor bemutatkoztak, mondták, hogy a távoli Transzilvániából jöttek. Hát akkor öleljem keblemre, testvérek, a billentyűs és a zenekar vezető dobos tudott magyarul, az énekesnő, a kisebbik, meg cuki volt és jó hangú. Mi végignéztük a napi 3 koncertjüket, tetszett.

A hajónak az a nagy átka, hogy lassú, viszont itt nem a megérkezés, hanem maga az út az lényeg.

Na jó, le is fotóztam, a vásottszeműek kivehetik a képen a két hegyet a távolban.