Itthon

Szal a párom nem tudja hogy haza utaztam, ő a szigeten tölti a Juhannust. Ha kérdezne hol vagyok, azt mondanám itthon. 

A lakást 3 hete kiürítettük, de még az üres lakás is tele van átnézni valóval. Kb 3 banán is ládányi iratot, könyvet és egyetemi jegyzetet félre tettem, hogy kell, de nem tudom mind elvinni, vagy át akarom nézni de nincs rá időm. Mivel kedden jön a festő, sőt, hétfőn már hozza az anyagot, most a hétvégén el kell mindent pakolni. 20 kilót vihetek magammal, a többit átmenetileg a lányomékhoz vitetem el. Már ami megmarad, mert volt, amit átnéztem és szanálásra ítéltem. 

Beleolvastam apám naplóban 2014-15-ből. Nem tudom szabad-e, de ha nem, miért hagyta itt? Meg neki az már nem árt ha tudom mit szemvedett már akkor is a lassan gyógyuló sebeivel. Rám is ez a sors vár, szóval jobb tudni róla és felkészülni rá. A párkapcsolat leépítése ennek a folyamatnak a része. Mikor visszahúzódok és rendezem az emlékeim, és tervet készítek a hátralevő évekre. 

S aztán beleolvastam a saját diákkori naplómba is. Milyen emlékeket hagytam hátra első szerelmeimről? Kik voltak akkor a barátaim? Bomberdzsekis fiatalok a csillaghegyi pártházból.  Még korábbi írások is előkerültek. Vándortábori napló a nap eseményeiről. Érdekes látni hogy akkor mit tartottam feljegyzésre érdemesnek.

Kegyetlen meleg van, az ablakot nem merem kinyitni  tegnap a legyek is tömegesen jöttek be hűsölni. 

Kicsit le vagyok hangolva, ez a rendrakás soha nem ér véget. Kimenni majd csak este tervezek, lesz egy Szentiván napi program tűzgyújtással, oda szeretnék elmenni. Meg talán boltba, csak 3 pólót hoztam, és egy nap mind elhasználom, annyit izzadok.