Derült égből zongora

Tegnap itt volt az amcsi kisfőnök (ma is itt van, belebotlottam a kávézóban), és nagyon vártam, hogy mit mond a részlegünk jövőjéről, kell-e kapaszkodni a székekbe, jön-e földrengés, mert megnőtt a lakáshitelem, és mondjuk nem teljesen mindegy, hogy ki tudom-e fizetni, vagy éhenhalunk, mielőtt belédöglök a dohányzásba.

A kollegák is spekulálnak, a kávé mellett hallom, hogy vagy eladnak, vagy egyesülünk, de valami lesz, az biztos. A nagy-nagy főnök szignifikáns változásról beszélt, a kis-nagyfőnök azt mondta, hogy a részlegünk szerves része a vállalatnak, fontos termékekkel és ügyfél-kapcsolattal, tehát csak a bizonytalanság a biztos. Ezért vártam hogy lesz-e bejelentés, de nem lett. Ma a kis-nagyfőnök tart értekezletet, és a jelek szerint ott sem fog elhangozni semmi konkrétum.

Hallgatom (nem olvasom, mert az olvasott szövegre nem tudok figyelni, de mikor este kifekszem a hátrahajtott kerti székben az erkélyen, mikor a hulló csillagokat várom - tegnap előtt és tegnap is láttam 2-3 darabot - tart még a kívánság listám) a dohányzásról leszoktató könyvet, amivel már egyszer leszoktam, és elgondolkodtam, hogy vajon miért szoktattam magam vissza rá? Hát azért, mert nyomorultan éreztem magam, és ki akartam szállni. Magyarul, meg akartam öngyilkoni magam a cigarettával. Nem, nem ezért, de ez is benne volt a pakliban. Azt hittem, hogy a cigi, a rituálé segít kiszakítani a nyomorból, pedig nem, csak újabb és másfajta nyomort hozott be az életembe. És nem azért nem tudom letenni, mert hülye vagyok, hanem azért, mert függőséget okoz. De a lényeg a felismerés, hogy annyira szarul éreztem magam, hogy képes voltam összeköltözni valakivel, de mivel az sem oldotta meg a problémát, kidobtam, mielőtt rájött, és ez sem oldotta meg, a probléma nem a dohányzás hanem a probléma maga, a problémát kell megoldani, de sebaj, mert tanultam problémamegoldást az egyetemen, csak fel kellene ismerni, mi is az a probléma, csak nem az eredendő bűn? hogy a kígyó odaadta az almát az Ádámnak aki aztán meg akarta kettyinteni az összes rendelkezésére álló nőt? vagy hogy is volt?

Mi a probléma?

Ha becsukom a szemem, nem látom a csilló hullagokat. Ha becsukom a szemem, vajon eltűnik a probléma is? És ha eltűnik, akkor tök mindegy, hogy mi az, tehát nem is kell keresni a problémát, amit meg kéne oldani, elég, ha csak becsukom a szemem, avagy nem veszek róla tudomást, csak megyek tovább, és teszem a dolgom, mint ahogy az amcsi kisfőnök is mondja, hogy ne a változásra koncentráljunk, hanem arra, hogy hogy elégítjük ki az ügyfeleket.

Rövid távon ez megfelelő túlélési stratégia. A holnap meg tudjuk, mindig felbukkanhat egy fekete hattyú, vagy fehér holló, vagy derült égből zongora... bármikor bekövetkezhet.