Ezt a napot is kibírtam. Mikor elvittem az autót a szervízbe, végtelenül szomorú voltam. És nem azért, mert a kárfelmérõ talált egy másik, durvább sérülést, hanem azért, mert van olyan ember, aki csak úgy tönkreteszi más ember milliós vagyontárgyát. Jó, euróban csak ezrek, de forintban ez több milliós szerkezet...
És a nyomorult érzést még fokozta, hogy nem akartam rágyujtani. Ma többször eszembe jutott, valszeg most ürül ki a maradék, és rúgkapál és tiltakozik, mert életben akar maradni. Én meg elhatároztam, hogy megfojtom. A pipát is kidobom, meg az öngyújtókat, nem lesz rá többet szükségem.
Ma többnyire listákat rendezgettem, egyesítettem, írtam át füzetbe, hogy péntek estére mindennel elkészüljek. Aztán elmentem a boltba bevásárolni az útra, többnyire ajándékokat. Autóval megyek, most nagyobb dolgokat is el tudok vinni.
És foglaltam próbavezetésre idõpontot, kipróbálok egy nagyobb Lexust. Hátha. Öregkoromra nem akarok alacsony autóval járni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése