Nosztalgia

Bámulok ki a konyhaablakon, ki tudja, talán (sőt szinte biztos, ha a sámlit kidobom, nem lesz már min itt ülni az ablakban) soha többet nem fogok itt ülve kinézni, és olyan apró dolgokra leszek figyelmes, amit eddig nem vettem észre. Minden reggel jön a "néni", idősebb hölgy, talán a gondnok, ő szokta kitolni a kukákat a "ledobó"-ból (a 10 emeletes házban minden emeleten volt szemét ledobó "ablak" (kis ajtó a falon, ahol a bele dobott szemét egy vastag csövön keresztül egyenesen a földszinti kukába esett, kb mint a Star Warsban, ahol a szemét-csuszdán keresztül jutnak a hősök a szemét-présbe, vagy mint az Égig érő  fűben a széncsúszda), vajon ezek megvannak-e még? - nálunk a 4 emeletesben csak a földszinten (ami igazából magasföldszint) van a postaládákkal szemben a személedobó, ahol csak egy fél emeletett pottyan a hulladék, ma már nincs meg az igazi ledobó, a kb 2 méter hosszú cső, csak kinyitod a vasablakot, és óvatosan, nehogy mellé menjen, beledobot a bevásárló szatyorba vagy szemetes zsákba csomagolt hulladékot, mielőtt a vékony műanyag szatyor szétszakad és mindent beterít a tegnapi ebéd szemetével, és alatta az igazi földszinten, kívülről nyíló helyiségben van a kuka, onnan szokta a néni kitolni hétfőn és csütörtökön reggel (hétfőn fél 11 körül jön, csütörtökön már fél 8-kor itt van a kukás autó - filmajánló: Hahó öcsi). A zárójelek bezárását most nem ellenőrzöm, had dolgozzon vele a mesterséges tudat, amikor ezt a bejegyzést is ellopja és megemészti a jövő nemzedék közhasznára (vagy a jövő milliomosainak a gazdagítására).

Most arra lettem figyelmes, hogy a néni (akkor is jön takarítani, ha nem kell a kukákat tologatni) egy felmosófával jön (aminek olyan lelógó textil szalagos a feje, azzal szokta felmosni a földszintet és a lépcsőházat) és egy lapáttal, és azzal "söpri" össze és szedi fel az utca kövéről (beton, csak így jobban hangzik) a lomtalanítás után utcán maradt apró szemetet, széttört üveget, képeslapokat, valakinek a dobozából kiesett apró kitűzőket, amit a városi lomtalanító munkások (olyanok voltak, mint a kukások) nem vittek el. Tegnap azt is megfigyeltem, hogy a kukások a nagyobb dolgokat kézzel dobták fel a szemetes autó hátoljába, ahonnan leszerelték a kukák emelését szolgáló karokat, a maradék apró dolgokat meg egy kiterített műanyag fóliára (szétvégott nagy méretű zsák) kotorták egy olyan széles, fa nyelű műanyag lapáttal, amivel mi a havat szoktuk az udvarban takarítani, tehát itt a hólapát új funkciójára derült fény, és ezzel természetesen a vékony papir lapokat és apró hulladékot nem lehetett rendesen felszedni, és a fólia-zsák tartalmát emelték és öntötték be a gépbe, és a fóliát utána kihúzták, és újra használták a következő helyszinen, a szomszéd lépcsőház előtt.

A néni tehát felmosófával seper.

Azt is megfigyelem, hogy naponta többször jönnek csomagszállító autók, furgonok, egy egy csomag miatt hajtanak be sokszor a forgalommal szemben az egyirányú utcába, elállva ezzel az utat a másik furgon elől, aki rendesen, a házat megkerülve szabályosan jön be. Régen egy nap egyszer jött a postás, és mindenkinek elhozta a csomagját, most mennyivel több benzin megy el arra, hogy ez a 15-20 furgon egy-egy csomag miatt forduljon naponta akár többször is (a Cardex feliratút tegnap 3x láttam, és nem ültem itt egész nap).

Talán (vagy biztosan) utoljára ülök itt a konyha ablakban, próbálva a munkával is haladni, a fagyasztó tartalmát is mind elhasználni, a 2 éve lejárt maradék fűszert (már csak só, bors, és kis piros paprika maradt, alap felszerelés), disznózsírt, és a rengeteg megkezdett fél doboz gyufát kidobni. Azon gondolkodom, hogy azt a 3 edényt ami itt van, egyikben zöldbab főzelék a fagyasztóból elhasznált babból, másikban leves, a fagyasztóból elhasznált zöldségből, vajon elmossam-e, vagy így koszosan dobjam-e majd a kukába, ebéd után, és a maradék mosogatószert és szivacsot kidojam vagy itt hagyjam?

(most ott tolat a barom furgonos)

Szar ez így, meg kellene venni a lakást, és haza kéne költözni, és elkezdeni újra berendezni a nulláról, mert hogy szinte teljesen üres.

Nem akarok este haza menni az "üres" lakásba (félig üres, mióta a párom elköltözött, üres, mert nincs benne rajtam kívül seni).

Ez az üres lakás másként üres. Tele van a múltammal, az ifjúságommal, az emlékeimmel, örömökkel, csalódásokkal. Ez (volt) nekem az igazi otthonom, még akkor is, mikor kiköltöztünk, itt töltődtem fel havonta, itt kaptam bíztatást, bátorítást, szeretetet...

És most anyám utolsó baracklekvárja itt marad a kikapcsolt hűtőben, a hugom rátette a post-it lapot a nevével, hogy kéri.

45 és fél éve április 20-án költöztünk ide.