Ma ceruzával írtam fel valamit, mert ruhában mértem magam, és gondoltam majd levonom belõle a ruha tömegét, és átírom az értéket tollal, de ez egyelõre nem történt meg. A ceruzához 5 percig kerestem, mire találtam egy ceruzahegyezõt.
A mai tok-tok gyerekek talán nem is tudják, mire való a cereuza, vagy ha eltompul, hogy lehet megjavítani...
Én valszeg boomer vagyok, hogy nem csak ezt, de rengeteg mást is tudok, tudok fekete fehér filmet hívni, abból képet nagyítani, tudok nyáklapot maratni és forrasztani, tudok magnókazettát magnó nélkül visszatekerni (ceruzával vagy filctollal), tudok hangszalagot vágni stúdiómagnón, tudok fényorgonát vagy keverõasztalt tervezni és elkészíteni, és tudok székelykáposztát fõzni.
Már tudjátok is, mi lesz holnap az ebéd, mikor a gyerekek átjönni terveznek. Ma itt volt a nagyobbik iker, segített kidobni egy ronda szekrényt, amit még az ex vett, olyan, aminek nem az oldalán, hanem a végén van az ajtaja, ami nem kinyílik, hanem ki lehet húzni, és kigurul belõle a polc, mint valami kartonozóban, de míg a kartonozóban (és a régi könyvtári katalógus-fiókban) a fiókba felülrõl lehetett betenni meg kivenni dolgokat, itt oldalról lehetett. Nehéz elmagyarázni, de elhihetitek, hogy nagyon nem praktikus konyhaszekrénynek, semmit nem lehet elé tenni, sem a seprũt, sem a szemetest, sem az extra konyhai széket vagy fellépõt, mert ha kell a liszt vagy nagyobb edény, akkor a polc belsejét ki kell húzni, és ahhoz mindent el kell az útból tenni.
És durva nehéz volt, és szét kellett szednem (törni), hogy ki tudjam venni a beljesét, és darabokban vittük ki a konténerbe. Úgy néz ki itt is van lomtalanítás, megúnt bútort és más nem veszélyes hulladék lomot lehet kidobni bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése