Belsõség

Micsoda hét volt, és még nincs vége... akartam írni szombaton, de aztán annyira mozgalmasra sikeredett a vasárnap is, hogy elmaradt.

Voltam orvosnál, aki továbbra is erõlteti, hogy csökkentsem a munkaidõmet, ami alacsonyabb fizetéssel járna. Talán jobb lett volna el se menni, csak a kötelezõ vizsgálatokra. A doki közben lecserélte a koleszterin gyógyszert, és azt javasolta, ne most csináljam meg a labort, csak 1 hónap múlva, hogy ha elcseszi a belsõségeimet, a máj vagy vese vagy bármi más értékeket, akkor azt idõbe észre vegyük. Nem értem, miért nem nézzük meg most (baseline) hogy az eddigi terápia sikeres volt-e, miért kell a kisérlet közben újabb tényezõt behozni? Ha valami rossz lesz, honnan fogjuk tudni, hogy az eddigi, vagy az új rontotta el? Ha meg jó volt az eddigi is, minek tekergetni? Nem értem az orvosokat.

Csak az vígasztal, hogy az idõ egyre fogy, és egyre kevesebb ideig fogják az orvosok felbaszni az agyam. A nyár egyre közeledik. Igaz elõtte még lenyomunk egy kemény telet, de akkor is, lehet optimistán nézni a jövõbe.

Mi volt még? Pénteken végre leadtam az utolsó darabot is a munkámból, és a hétvégén végre fellélegezhettem. A korábbi nemalvást felváltotta a napi 8-8,5 órás alvás, aminek leginkább a szervezetem örült. És a lassú hízás megállt, sõt, elkezdtem fogyni, de lehet, hogy nem a stressz csökkent, csak az új gyógyszer kezd hatni.

Szombaton, vasárnap, és a hét elsõ két napján, de még ma is, rengeteget gyalogoltam. Pokemon tojást keltettem. Valami ünnep van, és a doki néni is azt mondta, hogy a regenerálódás fontos, keressek valami hobbit. Hát hobbi az van. 4 telefonnal nyomom...

Szombaton átadták az állatkertbe vezetõ hídon a villamost (gyakoroljatok finn szavakat: kruunuvuoren sillan ratikka), szombaton kipróbáltam (megnéztem az oroszlánokat is). Ott a végállomása, nem az oroszlánnak, hanem a villamosnak, ahol a párom lakott. Akkor költözött el onnan, amikor elkezdték feltúrni a szomszédos utakat, lebontották a felüljárót, és forgalmi dugóval lehetetlenné tették a bejutást a városba, és elkezdték letenni a villamos sineket. Most 3 év után van villamos, ami pillanatok alatt bevisz a belvárosba. És ott az ostariban felfedeztem a csontmentes éttermet (boneless) ami smash burgert ad, ami olyan, mint a sétáló utcában  volt a buszmegállóban a büfében. Be is írtam a vendégkönyvbe.

Vasárnap apák napja volt. Néztem reggel, hogy miért vannak kint a zászlók, hát ezért. A gyerekeim nem nagyon ünneplik (Magyarországon szocializálódtak, és ott nem volt az apáknak értéke), egyik gyerek se ért rá, magam voltam. A két középsõ dolgozott, a kisebb üzenetet írt, a legnagyobb felhívott. Õ az, aki nagypapát csinál belõlem kb a születésnapomra.

Voltam az Ikeában meg több másik bútor boltban, hogy a konyhából kidobott szekrényt meg valami asztalt vegyek. Mindjárt itt a tél, és nekem a télre tervezett projektem a videók digitalizálása lenne, amit azért nem tudok elkezdeni, mert nincs a videó berendezéseknek rendes helye. Valami olyan kéne, mint egy hifitorony szekrény, hogy a 3 video lejátszó kompakt módon elférjen az asztal mellett. De kell egy tévé is, jobb lenne egy olyan szélesebb szekrényke, komód, aminek a teteje asztal-szerû, de az alja polcos, a polcok szélessége 45, magassága 10,5 cm, és a hátulján vanak lyukak amin a kábeleket ki tudom vezetni. A másik felébe lehet pakolós szekrény ajtóval vagy fiokokkal. Azt hittem, két óra elég lesz megnézni a választékot, a nagy frászt, két óra arra volt elég, hogy egy tervezõ programmal megrajzoljam a tökéletes szekrényt. A végén olyan drága lett az ajtókkal és fiókokkal, hogy hagytam a picsába. A néni nagyon kedves volt, azt mondta vegyem meg most csak a keretet, s majd visszajövök a belsõségekért, ha lesz pénzem. Nem a pénz a probléma, persze az is, minden pénzbe kerül, akkor is, ha nem, hanem az, hogy olyan bútor kell, ami 10-20 évig jó lesz, és nem tudom, mire lesz szükségem 10-20 év múlva, vagy hogy egyáltalán lesz-e világ, vagy hogy én leszek-e még. Nehéz így elõre tervezni, mikor azt se tudom, hogy holnap mi lesz.

Még egy dologgal kész lettem. Kiment a születésnapi meghívóm, végre lesz egy kicsit nagyobb buli, és babaváró, és lakásavató egyben. Remélem a fiúk segítenek a kajával, hogy legyen idõm a vendégekkel lenni.